|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 23 találat | lapozás: 1-23 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Schuman, Robert 2002. szeptember 3.Bukarestben tartotta az Európai Néppárt elnöksége a VI. párbeszédet az ökumenikus patriarchátussal. Fő gondolat a tavaly szeptemberi amerikai terrortámadás gazdasági, politikai, szociális következményeinek a megtárgyalása volt. A háromnapos tanácskozáson részt vett Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke és Kelemen Kálmán, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnök, illetve Kelemen Kálmán, az RMKDM elnöke külön megbeszélést folytatott Wim van Welzennel, az Európai Néppárt (EPP) alelnökével, illetve Horst Langessel, a Robert Schuman Alapítvány elnökével. Markó Béla kijelentette, fontosnak tekinti az együttműködést az Európai Néppárttal. A Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom az európai fórumok támogatását kérte olyan célkitűzések számára, mint az állami magyar egyetem létrehozása. Az EPP felkérte az RMDSZ-t és az RMKDM-et, hogy támogassák a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártot. Az RMDSZ képviselői kijelentették, hogy ez tőlük függ, mert részükről történt az elhidegülés az utóbbi időben, és szeretnék, ha jobban megértenék az RMDSZ szerepét. /Mózes Edith: Szorosabb együttműködés várható az RMDSZ és az EPP között. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 3./2005. november 8.Az erdélyi magyarság autonómiaigényének kinyilvánítása óta első alkalommal tartanak autonómiakonferenciát Bukarestben. Az Európai Unió által finanszírozott rendezvényt a Robert Schuman Alapítvány szervezte. A november 7-én kezdődött konferencia szervezői arra tettek kísérletet, hogy a román politikai élet meghatározó személyiségeivel is megismertessék az önkormányzatiságon alapuló Európai Unión belüli modelleket. A konferencia címe – Szubszidiaritás és önkormányzatiság az EU-ban – éppen azokat a kulcsszavakat tartalmazza, amelyek figyelembevételét az Európai Parlament javasolta Romániának a magyar kisebbség helyzetének a megoldására. Gál Kinga, az Európai Parlament képviselője elmondta, a választás nem véletlen. Rendkívül fontosnak tartotta, hogy az Európai Unió soros elnökségét ellátó Nagy-Britannia kormánya is képviseltette magát a rendezvényen. Peter Thompson, a brit igazságügyi minisztérium igazgatója arról tartott előadást, hogy skót, walesi és északír devolúciós folyamat milyen kedvező hatásokat váltott ki országában. A finnországi svéd autonómia tapasztalatait Jannika Enegren-Aberg, a finn igazságügy-minisztérium képviselője osztotta meg a bukaresti hallgatósággal. /Autonómiakonferencia Bukarestben. = Krónika (Kolozsvár), nov. 8./2006. április 14.W. A. Mozart és Bartók Béla születésének 250., illetve 125., valamint Robert Schumann halálának 150. évfordulójára emlékeztek képekkel és zenével április 12-én, Kolozsváron, az Apáczai Galériában. A szervező, Székely Géza képzőművész tanár utalt a 18 erdélyi képzőművész alkotásait tartalmazó tárlat jelentőségére. Olyan jeles művészek küldtek munkákat a kiállításra, mint például a szebeni Orth István és a brassói Ábrahám Jakab. Németh Júlia műkritikus értékelte a tárlatot, elemezte a kiállított munkákat, rámutatott a zenei és a képi megjelenítés közös gyökereire. /(-h): Kép és zene az Apáczai Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./2006. június 8.Feltétlenül be kell vinni az európai alkotmányba a keresztény gyökerekre való hivatkozást, és hangsúlyosabban kell tartalmaznia a kisebbségi jogvédelemre való hivatkozást – véli Kelemen Kálmán, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke. Megint evangelizálni kell Európát. Az Európai Néppárt Robert Schuman Alapítványa május 29-30-án Budapesten tartott nemzetközi értekezletet. Tizenöt éve Budapesten működik a Robert Schuman Közép-Európai Politikai Akadémia. Az értekezleten Kelemen Bárányi Ferenc doktorral vett részt, ott volt ideig-óráig Borbély László is a budapesti román nagykövettel. Tőkés László püspök tavaly, a Magyar Nemzetben megjelent írásában, emlékeztetett, hogy a Mucuska-szereplők – nevezetesen Szatmári Tibor és Ildikó – annak a Kereszténydemokrata Pártnak a tagjai, melynek elnöke Kelemen Kálmán. /Lokodi Imre: Evangelizálni kell Európát. Interjú Kelemen Kálmánnal, a Kereszténydemokrata Mozgalom elnökével. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 8./2007. január 27.Január 26-án kezdődtek az immár hagyományosnak nevezhető Kereszténység és közélet című tanulmányi napok Marosvásárhelyen, a budapesti Márton Áron Társaság, az RMDSZ és a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom közös szervezésében. Dr. Sulyok Elemér biblikus professzor, főiskolai tanár (Pannonhalma) az emberi személy méltósága címmel tartott előadást. Markó Béla RMDSZ-elnök az EU-csatlakozás legfontosabb hozadékának nevezte, hogy ezáltal az erdélyi magyarság „határon belül” került. Dr. Kádár Béla: Románia gazdasági helyzete, lehetőségei a jövő Európai Uniójában, Borbély László: Jó úton Európába?!, Pálfy G. István: Sebek a magyar irodalomban, Soós Károly: Robert Schuman üzenete címmel tartott előadást. /Mózes Edith: Megérkeztünk az Európai Unióba? = Népújság (Marosvásárhely), jan. 27./2009. december 18.Robert Schuman-díjjal tüntette ki Tőkés László európai parlamenti képviselőt – az 1989-es romániai forradalomban játszott szerepének elismeréseként – Joseph Daul, az Európai Néppárt európai parlamenti frakciójának elnöke a frakció strasbourgi ülésén. „Európa újraegyesítését olyan bátor és határozott emberek tették lehetővé, amilyen Ön” – hangsúlyozta Daul a csütörtöki díjátadó ünnepségen. A díj átvételekor Tőkés László kiemelte: „Kivételes jelentőséggel bír az a körülmény, hogy a forradalom éppen Temesváron tört ki, egy olyan városban, ahol mintegy tíz nemzeti közösség és ugyanannyi vallási felekezet él együtt a kölcsönös megértés és tisztelet szellemében. ” /Schuman-díjat kapott Tőkés László. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 18./ A magyarországi Terror Háza Múzeum alapítványa által létrehozott, 10 000 euróval járó Petőfi-díjat idén Tőkés László és Gabriel Andreescu író, publicista kapta. A közép-európai népek szabadságáért végzett tevékenységet elismerő kitüntetés átadásán Schmidt Mária, az intézmény főigazgatója szerint Románia és Magyarország ma ugyanúgy egymásra van utalva, mint húsz éve, a rendszerváltozás idején: ma a geopolitikai helyzet megváltozása, akkor a kommunizmusból szerzett tapasztalatok kötötték össze. /Belföldi hírek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 18./2010. március 26.MIÉRT Brüsszel – EU-Tábor: a helyszín változik, a koncepció maradWinkler Gyula meghívására Brüsszelben tartotta elnökségi ülését a MIÉRT. A cél: közös erővel tudatosítani az erdélyiekben az Európa 2020 stratégia ifjúsági összetevőjét. A Magyar Ifjúsági Értekezlet elnöksége és Winkler Gyula európai parlamenti képviselő 2010. március 23-i brüsszeli találkozójukon áttekintették az elmúlt évek együttműködésének eredményeit, és megvizsgálták a készülő Európa 2020 stratégia ifjúsági összetevőjét. Ezt követően sor került a MIÉRT kihelyezett elnökségi ülésére, amelynek házigazdája Winkler Gyula volt. Az elnökségi ülés kezdetén megtartott sajtótájékoztató alkalmával a felszólalók, Winkler Gyula EP képviselő, Bodor László MIÉRT elnök, Sógor Csaba EP képviselő, Korodi Attila MIÉRT társelnök, valamint Széll Lőrincz, az Országos Sport és Ifjúsági Hatóság alelnöke az Európa 2020 stratégia romániai gyakorlatba ültetésének fontosságáról, ennek megvalósítási módszereiről, illetve a MIÉRT Szórvány évének célkitűzéseiről beszélgettek. Az Európa 2020 stratégia és a Youth in Action helyét átvevő Youth on the Move kezdeményezés ismertetése érdekében a MIÉRT és Winkler Gyula összehangolja tevékenységét. Ennek első jeleként az EP-képviselő erdélyi konferenciasorozatot szervez a stratégia ismertetése érdekében, ennek első állomásai Székelyudvarhely (március 26.) és Szatmárnémeti (március 27.) lesznek. A MIÉRT abban érdekelt, hogy a Youth on the Move a célcsoport minden tagja - így az elszigetelt helyzetben élő fiatalok - számára is érthető és elérhető legyen. Az Európa 2020 stratégia három alap-prioritása (tudásalapú társadalom; energiahatékony gazdaság; emberközpontúság, a kohézió növelése) közül a sajtótájékoztatón értelemszerűen a fiatalokat leginkább érintő elem, a tudáson és innováción alapuló gazdaság kifejlesztése került előtérbe, melynek keretén belül Bodor László, a MIÉRT elnöke a Youth on the Move ifjúsági kezdeményezést részletezte. Elmondása szerint: „ A MIÉRT üdvözli a stratégia ifjúsági összetevőjét, mely az oktatás minőségének emelését, a diákok mobilitását, valamint a fiatalok munkapiaci elhelyezkedésének segítését célozza meg. A MIÉRT a fiataloknak szervezett képzései, rendezvényei tematikája által támogatja a kezdeményezés romániai megvalósulását, továbbá szorgalmazza az ifjúság megfelelő tájékoztatását.” Ezt követően Bodor bejelentette: a MIÉRT által szervezett EU-Táborra új helyszínen kerül sor, június 29. és július 4. közt, Marosfőn szervezik meg. A Youth on the Move kezdeményezés irányvonalai mentén haladva a MIÉRT elnöksége a tábor tematikájaként a fiatalok munkavállalását és munkalehetőségeit határozta meg. A Hunyad megyei EP-képviselő és a MIÉRT közti együttműködés másik fontos eleme a szórványban élő magyar fiatalok kiemelt támogatása. Ennek jegyében szervezte meg az ifjúsági szervezet a Szórványkonferenciát, és ezért rendezik a szórványban a szervezet éves küldöttgyűlését is, illetve keretet biztosítanak a székely és szórvány szervezetek közti csereprogramhoz is. A MIÉRT elnökségi ülésén részt vett Hölvényi György, a Robert Schumann Alapítvány főtitkára, aki az alapítvány által felkínált lehetőségekről beszélgetett az elnökség tagjaival. A délután további részében a MIÉRT elnöksége több tárgyaláson vett részt a YEPP tagjaival, melyek során a MIÉRT státusa került megvitatásra. A megbeszélések kapcsán a MIÉRT elnöke kifejtette, hogy reményei szerint a MIÉRT, mely jelenleg megfigyelői státussal rendelkezik, az idei év folyamán a YEPP hivatalos tagszervezetévé válik. Forrás: Transindex.ro 2010. április 20.Könyv, vers, festmény és zene az Áprily-estekenA nagyenyedi Áprily-estek ünnepi rendezvényén könyvbemutatóval és festészeti kiállítással emlékeztek az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület megalakulásának 125. évfordulójára. A rendezvény központi témája Adamovits Sándor Szellemi helyszínelés Nagyenyedtől Marosvécsig című, a szerző életében megjelent utolsó könyvének bemutatása volt. Király László, az író egykori magyartanára felidézte a jeles tanítvány alakját, munkásságának lényeges vonásait. Adamovits Sándor életének legfogékonyabb éveit "… az erdélyi hagyománysűrűség városá"-ban, "a dús hagyományú és dús gyümölcstermésű" Maros-parti kisvárosban, Nagyenyeden töltötte. Az Őrhegy lábánál fekvő sétatéri villából, Áprily Lajos első enyedi lakásának, Jékely Zoltán szülői házának szomszédságából a kápolnadombi diákemlékmű mellett elhaladva jár be naponta a kollégiumba. Az akkor még a hajdani Enyed hangulatát árasztó Bethlen utcán Áprily Lajos második otthona és Vita Zsigmond lakása előtt halad el, szemben vele a Vártemplom vaskos tornya, jobbra a kollégium neoklasszikus épülete. Ez a sajátos hangulatú környezet és a kollégiumi tanulmányi évek szerettették meg vele a természetet és a transzszilván irodalmat, amelynek bűvöletében élt haláláig. Ez határozta meg irodalmi munkásságának jellegzetes témavilágát: az Erdélyi Helikon írói csoportosulás történetének kutatását. Ezt a célt szolgálta irodalomszervezői munkássága is. Mint a Helikon – Kemény János Alapítvány elnöke, életének utolsó évtizedét e nemes ügynek szentelte. A nyugdíjazásáig kereskedelmi szakemberként dolgozó Adamovits már a hetvenes évek végétől rendszeresen jelentkezett a hazai magyar sajtóban, főleg irodalmi, művelődési jellegű olvasmányos írásaival. A bemutatott kötet a három évtizedes, több mint négyszáz írást felölelő termésből készült válogatás, Bögözi Attila szerkesztői munkáját dicséri. Király László közvetlen, meleg hangon mutatta be az egykori tanítványt, a későbbi barátot. Érdekfeszítő, színes előadásával a nagyszámú hallgatóság elé idézte a hajdani Nagyenyedet, annak varázslatos természeti szépségeit, szellemi gazdagságát. A kötetet bemutató, egy életen át az enyedi kollégiumot szolgáló professzor az öt fejezetre tagolt, félszáz kisebb-nagyobb írást mesterien szemlézi. Komplex képet ad a szerző témavilágáról, finom érzékkel emeli ki a legérdekesebb, a legjellemzőbb írásokat, különös tekintettel az enyedi vonatkozásúakra, amelyeket találó, frappáns szemelvényekkel mutat be. Remek párhuzamaiban virtuális hidat épít az enyedi helikonisták, Áprily Lajos, Kemény János, Szentimrei Jenő, Berde Mária, Sipos Domokos, Vita Zsigmond és Adamovits Sándor közt. Kilyén Ilka marosvásárhelyi színművésznő, aki mindig nagy szeretettel jön Enyedre, Adamovits Sándor két kedvenc versének elmondásával és a kötet két remek kis írásának felolvasásával tette még emlékezetesebbé a tartalmas délutánt. Bögözi Attila, a könyv szerkesztője, betekintést engedett a szerkesztés műhelytitkaiba, a különös cím megválasztásának körülményeire, a válogatás szempontjaira. Enyedre varázsolta a "gróf urat" (így nevezték a szerzőt legjobb barátai), akinek lételeme az írás volt és aki nyugdíjazásával új életet nyert, ugyanis ekkor kezd behatóbban foglalkozni dédelgetett témájával és a marosvásárhelyi Vártemplom Új Kezdet című gyülekezeti lapjának szerkesztésével. A könyvbemutató méltó keretét a harasztosi származású, Székelyudvarhelyen élő Török Albert enyedi véndiák realisztikus táj- és faluképei biztosították. A szülőföldjétől térben elszakadt Török Albert szabadidejének egy részét a festészetnek szenteli. Képeinek témavilága a bölcsőhelyéhez és a székely faluhoz való erős ragaszkodását, szeretetét igazolja. A Szülőföld című kiállítás képeihez, amelyekből mintegy negyven olajfestményt állított ki a festő egykori iskolavárosában, jól illett a Sütő András írásaiból ő maga összeállította szöveg, amelyet Turzai Melánia magyar szakos tanárnő olvasott fel. Az ünnepi Áprily-est befejező részében Fodor László nyugalmazott zenetanár Robert Schumannra emlékezett születésének 200. évfordulója alkalmából. A zeneszerző műveiből elhangzott részletek után könyvvásárral, a tárlat megtekintésével és Adamovits Sándorné szeretetvendégségével zárult a tartalmas délután. Az április 15-i ünnepi délután sikere is beszédesen bizonyítja, hogy a Fehér megyei RMDSZ és a Dr. Szász Pál Egyesület rendezvényei iránti érdeklődés fokozatosan nő. Ez is igazolja, hogy él a magyar Nagyenyed. A hajdan oly híres Maros-parti kisváros emléke nem megy és nem mehet feledésbe! Józsa Miklós Népújság (Marosvásárhely) 2010. június 15.Az Európai Parlament alelnökévé választották Tőkés LászlótAz Európai Parlament egyik alelnökévé választották kedden Tőkés Lászlót, a néppárti frakció jelöltjét a strasbourgi plenáris ülésen. Az erdélyi magyar képviselőt 334 szavazattal, 287 ellenszavazat és tartózkodás mellett választották a tizennégy alelnök egyikévé, miután a korábbi magyar EP-alelnök, Schmitt Pál (Fidesz) a Magyar Országgyűlés elnöke lett. Mint Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke a voksolás előtt kifejtette, nem számolták külön az elutasító szavazatokat és a voksolástól való tartózkodást, mert a jelölt megválasztásához a voksok egyszerű támogató többségének megszerzésére volt szükség. Buzek a voksolás után azonnal gratulált Tőkés Lászlónak. A korábbi erdélyi magyar püspök nyilatkozatában nagy megtiszteltetésnek nevezte kinevezését. Visszautalt a húsz évvel ezelőtti temesvári eseményekre, és hangoztatta: ugyanúgy, mint azokban az időkben, most is azon fáradozik, hogy hazája érdekeit képviselje az emberi, kisebbségi, vallási jogok és a szabadság érdekében. Mint mondta, elkötelezett híve annak is, hogy továbbvigyék az európai integrációt. Tőkés László hangoztatta: külön örömmel tölti el, hogy a közös Európa történetében új fejezetet jelentő időszakban, a Lisszaboni Szerződés életbe lépése után töltheti be a fontos tisztséget az uniós képviselőtestületben. Joseph Daul, a kereszténydemokrata-konzervatív képviselőkből álló néppárti frakció vezetője Tőkés Lászlónak az elmúlt években végzett tevékenységére utalva megtiszteltetésnek nevezte, hogy őt jelölhették a pozícióra. A szavazás után kiadott közleményben Daul bizonyosságát fejezte ki: Tőkés amellett, hogy keményen dolgozik majd az uniós lakosság érdekeinek képviseletében, hozzá fog járulni ahhoz is, hogy Kelet-Európában "új hidak épüljenek". A jelenlegi gazdasági és társadalmi helyzetben az EU-nak lelkesedésre van szüksége - emelte ki Daul. Emlékeztetett arra, hogy Tőkés László kezdeményező szerepet játszott a romániai forradalomban, és meggyőződését fejezte ki, hogy most is új ötletekkel áll majd elő. Háttér: Románia európai uniós csatlakozását követően Tőkés László 2007-ben lett az Európai Parlament független képviselője. 2009-ben ő vezette az Európai Néppárti Képviselőcsoport tagpártjának, a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) a listáját. Tőkés László számos magas rangú kitüntetés díjazottja: a közelmúltban kapta meg a Románia Csillaga Lovagi fokozatot és az Európai Parlament néppárti képviselőcsoportjának Robert Schuman Érmét. További érdemei a teljesség igénye nélkül: Truman-Reagan Szabadságérem (USA); Roosevelt-díj és a Geuzenpenning-díj (Hollandia); Pro Fide-díj (Finnország); a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Nagykeresztje, a Leopold Kunscha -díj (Ausztria). MTI 2012. január 24.Díj az erdélyi kultúráértAz RMDSZ döntést hozott egy Erdélyi Magyar Kultúráért díj létrehozásáról, amelyet első alkalommal 2013. január 22-én osztanak majd ki – jelentette be Kelemen Hunor szövetségi elnök Nagyváradon, a Magyar Kultúra Napja ünnepségén. Az RMDSZ döntést hozott egy Erdélyi Magyar Kultúráért díj létrehozásáról, amelyet első alkalommal 2013. január 22-én osztanak majd ki – jelentette be Kelemen Hunor szövetségi elnök Nagyváradon, a Magyar Kultúra Napja ünnepségén. „Azokat a személyeket, intézményeket kívánjuk díjazni, akik az elmúlt évben a legtöbbet tették a magyar kultúra megőrzéséért, új értékek teremtéséért. Nekünk olyan intézményes kereteket kell megteremtenünk, ahol az alkotó emberek otthon érzik magukat. Ezért is van szükség egy ilyen ünnepnapra, ahol a számbavétel mellett a terveinkről is beszélhetünk” – szögezte le Kelemen Hunor a Szigligeti Színházban, a Csongor és Tünde-előadás előtt tartott ünnepi gálaműsoron. Az ünnepi eseményt az RMDSZ Bihar megyei és nagyváradi szervezetei már több mint 10 esztendeje minden évben megszervezik, ebből az alkalomból a térség kiválóságait is díjazzák. Bíró Rozália nagyváradi alpolgármester köszöntője után a szövetségi elnök fővédnöki minőségében is mondott ünnepi beszédet. „Léteznie kell egy közös értékrendnek a családban, a nemzetben – ezt magyar kultúrának hívjuk. Döntéseink meghozatala előtt a magyar kultúra értékeihez nyúlhatunk vissza, ezekhez tudjuk viszonyítani terveinket, így tudunk jövőt építeni” – fogalmazott ünnepi beszédében Kelemen Hunor. A Magyar Kultúra Napja alkalmából a Bihar megyei RMDSZ tíz személynek adott át díjat kiemelkedő, kulturális tevékenységéért, majd bemutatták a Színház az iskolában, iskola a színházban nevű program keretében színre vitt Vörösmarty-drámát. A Csongor és Tündét középiskolások adták elő telt ház előtt. A hatalmas sikernek köszönhetően az előadást január 31-én, kedden 18 órától újra műsorra tűzi a Szigligeti Színház. Kitüntetések Udvarhelyszéken is Székelyudvarhelyen kilencedik alkalommal osztották ki az Udvarhelyszék Kultúrájáért díjakat, az eseményre a Magyar Kultúra Napja tiszteletére szervezett egyhetes rendezvénysorozat záróakkordjaként került sor. Az eseményen Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere is jelen volt. „Kitüntetjük kiválóságainkat, így tisztelgünk azok előtt, akik tettek, cselekedtek, dolgoztak a kultúráért. Tisztelgünk az előtt, ami oly fontos számunkra” – mondta az elöljáró köszöntőjében. Idén összesen öt kategóriában adták át a rangos elismerést: post mortem életműdíjat Balogh József műkedvelő színjátszónak, rendezőnek, díszlettervezőnek ajánlották fel, a díjat gyerekei vették át. György László szentegyházi kultúrigazgató, művelődésszervező kapta az értékteremtésért járó díjat, míg az értékmentésért alapított elismerés Orosz-Pál József székelyudvarhelyi zenetanárnak, nyugalmazott karnagynak jutott. Értékközvetítés díjjal jutalmazták Both Aranka pedagógust, a Kékiringó néptáncegyüttes vezetőjét. A szervezetek számára létrehozott Udvarhelyszék Kultúrájáért díjat ezúttal a székelykeresztúri Polgári Fúvószenekar kapta. A díjazottak tevékenységét a rendezvénysorozatot záró gálaesten egy-egy kisfilm mutatta be. Az Udvarhelyszék Kultúrájáért díjban részesülők oklevelet kaptak, ugyanakkor egy-egy Nagy Gábor udvarhelyi ékszerész által készített emlékplakettet is átvehettek. A rendezvény résztvevői a Vitéz Lelkek Diákszínpad Valahol Európában című musicaljét követhették figyelemmel az est hátralévő részében. Megemlékezés a Szilágyságban A szilágysági nagyközségben, Sarmaságon Kemény János szobránál, a 350 éve elhunyt erdélyi fejedelemre is emlékezve ünnepelték a Magyar Kultúra Napját. A szilágysági nagyközség művelődési centrumában tartott rendezvényen Horváth József, a helyi középiskola történelemtanára méltatta a nap jelentőségét és Kemény János sarmasági kötődését, majd a helyi fiatalok szi-lágysági, kalotaszegi, mezőségi és szatmári népi tánccal szórakoztatták a nagyérdeműt. Végül Fejér László, a zilahi Hepehupa folyóirat főszerkesztője és Sike Jajos, az ÚMSZ munkatársa itteni olvasóikkal találkoztak és felolvastak írásaikból. Összművészeti magyar ünnep a román fővárosban A fényképészet, költészet és zene találkozásával ünnepelték a Magyar Kultúra Napját Bukarestben – a magyar kulturális intézet a román és magyar fotóművészek VI. nemzetközi szalonjának adott otthont, az ünnepélyes megnyitó után pedig magyar költők megzenésített versei csendültek fel. „A magyar kultúra élő folyamat, amit az utca művészetét tematizáló fényképek is bizonyítanak” – emelte ki beszédében Fazekas Márta, az intézet vezetője. Balázs Ádám, a bukaresti magyar nagykövetség tanácsosa rámutatott arra, hogy bár az Európai Unióban a gazdaság és a politika dominál, nem szabad szem elől tévesztenünk Robert Schuman, az EU alapító atyjának kijelentését, miszerint az egységes Európa alapja a kultúra. A nagykövetség tanácsosa elmondta: legutóbb 16 évvel ezelőtt nyitott meg fotókiállítást Bukarestben, Andrei Pleşu és Martonyi János akkori külügyminiszterek társaságában. Hangsúlyozta, a román és magyar fotóművészek VI. nemzetközi szalonja is élvezi a politikum támogatását, fővédnökei Schmitt Pál és Traian Băsescu államfők. A kiállítás megnyitója után Borsos Edith énekművész, a Magyar Zene Fesztivál díjazottja, Béres Melinda hegedűművész és Horváth Edit zongoraművész, a Kolozsvári Zeneakadémia tanárai olyan ismert költők megzenésített verseit adták elő, mint Arany János, Weöres Sándor, Reményik Sándor vagy Csokonai Vitéz Mihály. A kiállítást január 31-től a Kolozsvári Művészeti Múzeumban, februárban pedig Nagyváradon tekinthetik meg az érdeklődők. (F. I.) Új Magyar Szó (Bukarest) 2012. június 20.Magyar napok bánsági módraTemesvár többségi és kisebbségi népei májusban felébredtek hosszú téli álmukból, egymást érik a rendezvények, az ember azt sem tudja, hová kapja a fejét. Az első héten egyszerre zajlott a Temesvári Nemzeti Színház Román Drámafesztiválja, a spanyol hét, illetve a XVII. Bánsági Magyar Napok. Utóbbinak az eseményeit Tasnádi-Sáhy Péter összegezte. Május 3-án immár tizenhetedik alkalommal süthette el a Bánsági Magyar Napok közművelődési seregszemle képzeletbeli startpisztolyát Szász Enikő színművésznő, a Bánsági Magyar Nőszövetség elnöke, a rendezvénysorozat életre hívója és mindenkori főszervezője a Helios Galéria Identitás című, temesvári magyar képzőművészek munkáit bemutató tárlatának megnyitóján. A városban élő hivatásos alkotók munkáit Szekernyés János műkritikus, a Képzőművészeti Szövetség Temes megyei elnöke méltatta, kiemelve a művek technikai változatosságát, sokrétűségét, magas színvonalát. Nem rótta fel hibaként azt sem, hogy az alkotók egy része nem ragaszkodott mereven az identitás fogalmának etnikai vonatkozásaihoz, hanem inkább a személyes hangvételű önkifejezést helyezte előtérbe. Az ítész hozzáértő szavait Kiss Attila színművész zenés fellépése követte. Egy órával később dr. Zétényi Zsolt Az Aranybullától az Alaptörvényig című előadását hallgathatta meg a nagyérdemű; az előadó e sorok írójának felfogóképességét meghaladó logikával jutott el addig a végkövetkeztetésig, hogy a tavaly április 25-én elfogadott új magyar alaptörvényt „a történelmi alkotmányosság irányába tett jelentős lépésként” értelmezze, de ez bizonyára az újságíró és nem a képzett veszprémi jogász képességeit minősíti. Másnap újabb kiállítás nyílt, ezúttal a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előcsarnokában. Itt – a civil szervezetek közti együttműködés jó példájaként – az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) természetjáróinak 64 természetfotóját mutatták be a szervezők. A kiállított képeket a víz és halmazállapotai, az élővilág és fa a néprajzban kategóriákban díjazták. A tagok munkásságának ilyen jellegű bemutatása – amint azt Illés Mihály, a Bánsági Kárpát Egyesület elnöke megjegyezte – százhúsz éves hagyomány az EKE történetében, mivel már 1892-ben is közöltek fotókat. Műválasztás bekötött szemmel Május 5-én, szombaton a Zeneakadémia Contertino terme adott helyet a bánsági írók és olvasók találkozásának, s a rendszerváltás óta megjelent több száz kötetből vásárt is rendeztek a szervezők. Azt nehéz lenne megállapítani, hogy a jelenlevők közül kik voltak a szerzőket felsorakoztató 81 fős lista tagjai és kik pusztán csak mezei olvasók, de a kérdés talán nem is feltétlenül releváns, mivel a termet az utolsó székig megtöltötték. Először Eszteró István költő emelkedett szólásra. A bánsági költészet jelentősebb alkotóinak felsorolása mellett a Szabolcska Mihályt, Endre Károlyt, Franyó Zoltánt és Anavi Ádámot követő mai költőnemzedék sanyarú sorsára is felhívta a figyelmet: a versszeretők táborának apadása mellett a támogatások hiánya is sújtja őket. A próza-szekciót dr. Bárányi Ferenc képviselte, s bár ő igyekezett vidámabb hangot megütni, a bánsági írók helyzetéről mégsem sikerült a rímfaragókénál sokkal rózsásabb képet festenie. Szekernyés János a helytörténeti munkák fontosságáról beszélt, örömmel kijelentve, hogy ezek iránt, az egészséges lokálpatriotizmusnak köszönhetően, ma is töretlen az érdeklődés. Dr. Bodó Barna a társadalomtudományok képviselőinek munkásságát méltatta, felhíva a figyelmet arra, hogy a szórványlét nem csak hátrányokkal jár: ezen tudományterületek képviselő a Bánságban olyan folyamatokat vizsgálhatnak testközelből, amelyek máshol nem tapasztalhatók. Végezetül dr. Jánosi Endre a románul publikáló, Temesváron élő magyar oktatóknak és kutatóknak a város és a térség tudományos életében betöltött fontos szerepéről beszélt. A rendezvénnyel kapcsolatban, az ott kapott rengeteg értékes információ mellett, „az olyan kevesen vagyunk, nehogy megsértsük egymást” hangulat késztetett némileg töprengésre, melynek jegyében a felolvasó szerepét magára vállaló Mátray László színművész bekötött szemmel választott a kiállított kötetek közül, hogy senkinek a munkásságát se kelljen külön kiemelni, ezzel megbántva másokat, így kénytelen volt egy egyébként remek helytörténeti alkotásból a Rékást bemutató, valljuk be: némileg száraz szócikket primavisztázni. Abban bizonyos vagyok, hogy ez a mentalitás rövid távon nagyban szolgálja egy egymásra utalt emberekből álló, drámai tempóban fogyó kisközösség olajozott, súrlódásmentes működését, viszont az objektív – vagy legalábbis kollektíven elfogadott – mérce megőrzését esetleg akadályozhatja. Szerencsére a súlyos gondolatokat hamar kimosta a fejemből a két év szünet után újra összeálló temesvári rocklegenda, a Quo Vadis koncertje. A RockHouse-ban fergeteges műsorral nyűgözte le régi és új rajongóit az együttes. A haza-vita elmaradt A május 7-i program honismereti vetélkedővel indult a Bartók Béla Elméleti Líceum tanulóinak részvételével, a Szórvány Alapítvány szervezésében. Az estére meghirdetett Menni vagy maradni? A haza fogalma című vitaest, sajnos, érdeklődés hiányában elmaradt. Érdemes lenne utánajárni, hogy ezért csak a kellemes tavaszi este okolható-e, amely orgonaillatú szoknyáját meglebbentve maga után csábította az ifjúságot a Béga-partra, vagy a kérdést kellene-e esetleg valahogy trükkösebben megfogalmazni… Kedd este Florin Iepan temesvári rendező Lugosi Béla, a bukott vámpír című dokumentumfilmjét vetítették az Adam Müller-Guttenbrunn Házban, az érdekfeszítő alkotáshoz méltatlanul kis számú néző előtt. A film a Lugosról elszármazott, Blaskó Béla néven született kalandos életpályájú hollywoodi sztárt körüllengő misztérium boncolgatására vállalkozott, számottevő sikerrel. Az eseményen maga a rendező is részt vett, és a vetítés után készséggel válaszolt a kérdésekre. A szervezők az Európa-tudat erősítéséről sem feledkeztek meg, így május 9-én, az Unió hivatalos születésnapján (62 évvel ezelőtt Robert Schuman francia külügyminiszter ezen a napon kezdeményezte Európa országainak szorosabb együttműködését) a bartókos diákok az Integratio Alapítvány és a Diákönkormányzat által szervezett EU-MOZAIK című vetélkedőn tehettek játékos formában tanúbizonyságot unióval kapcsolatos ismereteikről, miközben természetesen gyarapították is őket. Csütörtökön újabb kiállítás megnyitóján vehettek részt a fotózás kedvelői: Orbók Ildikó Budapesten élő újszentesi művész Erdély, ahogy bennem él című gyűjteményével örvendeztette meg a temesváriakat. Komoly mögöttes tartalommal bíró munkáinak a Temes Megyei Önkormányzat épülete adott időlegesen otthont. Délután Szerbhorváth György De ki viszi haza a biciklit? című monodrámáját tekinthette meg a színházszerető közönség. A kisebbségi lét 21. századi mindennapjait hol vidáman, hol keserűen bemutató darabot Krizsán Szilvia, az Újvidéki Színház színművésze adta elő. A sokrétűségre törekvő rendezvénysorozat színházi kínálata természetesen nem ebből az egy produkcióból állt: a Temesvári Csiky Gergely Színház a Praht Lugoson és Zsombolyán is előadta, kihelyezett program keretében, a szegedi Kövér Béla Bábszínház pedig a Merlin Bábszínházban vendégeskedett a Mesemondók című előadással. A Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet (TEMISZ) is igyekezett a fiatal bánsági képzőművészek munkásságára felhívni a figyelmet, méghozzá sikerrel: A fejlődés világában témamegjelöléssel versenyt és kiállítást hirdetett hivatásos és amatőr képzőművészek részére; 18, a legkülönbözőbb technikákkal készült festmény, grafika, textilmű, illetve fotó érkezett. Szekernyés Jánosnak a bánsági képzőművészet történetét és jelentős alakjait bemutató rendkívül informatív előadása után maguk az alkotók is bemutatkozási lehetőséget kaptak: ki bátrabban, ki félénkebben beszélt saját eddigi munkásságáról és a versenyre nevezett művéről. A hétvége nyitóeseményét szintén az egyetemistakorú ifjúságnak szánták: önéletrajzíró tréninget, illetve állásbörzét szerveztek számukra a Kós Károly Házban, Temes megyei vállalkozók bevonásával. A rendkívül hasznos program viszont messze elhalványult a valószínűleg az egész hét fénypontját jelentő néptáncgála, illetve az azt megelőző felvonulás mellett, amikor is a műsorban részt vevő együttesek tagjai – mintegy 300 fő – népviseletbe öltözve vonultak az Opera térről az eseménynek helyet adó Diákházig, természetesen zenés kísérettel. A több mint három óra hosszat tartó műsor szerencsére nem vette el a szereplők táncos kedvét, így a hivatalos esemény után jókedvűen ropták hajnalig a színház előterében rendezett táncházban. A rendezvénysorozatot vasárnap majális zárta Újszentesen, ahol kispályás focibajnokság, történelmi magyar harcművészeti bemutató, rovásírás-oktatás, illetve gulyásparti kínált könnyed szórakozási lehetőséget azoknak, akik a hidegfront ellenére is a szabadba merészkedtek. A komolyzene kedvelői pedig a temesvári Bartók Béla vegyes kar Én mindig bíztam benned című, egyházi kórusművekből álló műsorával búcsúzhattak a Bánsági Magyar Napoktól. erdelyiriport.ro 2013. június 16.Vissza a gyökerekhezElőbb a román miniszterelnök, majd az alkotmányozó bizottság is szükségtelennek találta az ország alaptörvényébe iktatni a családalapítására vonatkozó, „egy férfi meg egy nő által kötött házasság" meghatározást. Ez visszalépést jelentene, indokolták, és a módosítás következménye az lenne, hogy a homofób országok közé sorolnák Romániát. Az ENSZ által elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és az Európa Tanács Emberjogi Egyezménye férfi és nő kapcsolatára utalva nyilvánítja ki a házasságkötés és családalapítás jogát. A két dokumentum azonos szellemiségben, nem „bárki", nem „minden személy" és nem „mindenki" jogáról rendelkezik ezen a téren, mint a cikkek túlnyomó részében, hanem a „férfi" és a „nő" jogáról. Az Emberjogi Egyezmény magába foglalja a megkülönböztetés, illetve a joggal való visszaélés tilalmát is. Míg az előbbi cikk arról szól, hogy az egyezményben foglalt jogokat megkülönböztetés nélkül kell biztosítani, az utóbbi arra hívja fel a figyelmet, hogy egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy az feljogosítana olyan cselekedetek végrehajtására, amelyek az egyezményben foglalt jogok és szabadságok megsértésére irányulnának. Magyarán: szabadságunk és jogaink addig terjednek, míg nem sértik mások szabadságát és jogait. Hogy néz ki ez a gyakorlatban? Norvégiában például az egészségügyi miniszter egyik rendelete következtében nem lehet általános orvos az, aki lelkiismereti okokra hivatkozva megtagadja pácienseitől az abortusz elvégzéséhez szükséges beutaló kiállítását. Dániában a parlament úgy döntött, hogy az evangélikus egyház lelkészeinek ugyanolyan esketési szertartásban kell részesíteniük az egynemű párokat, mint a férfiből és nőből álló, házasulandó feleket. Spanyolország egyik tartományában az oktatási miniszter arra kérte az iskolák vezetőit, hogy kerüljék a karácsonyi és húsvéti ünnep megnevezést, helyette használják a „téli szünet" és „félévi szünet" kifejezéseket, mert ezek nem sértik a nem keresztyén gyerekek érzékenységét. És így tovább, folytathatnám a példákat. A felsorolt intézkedések nyilvánvalóan korlátozzák a lelkiismereti szabadság jogát, amely magába foglalja a vallásnak vagy meggyőződésnek a nyilvánosság előtt való kifejezésre juttatásának jogát is. Ha egy orvos köztudomásra hozza, hogy lelkiismeretével és hitével ütköző cselekedet az abortusz, miért ne gyakorolhatná hivatását? Miért ne tagadhatná meg a meggyőződésével össze nem egyeztethető szolgálatot a lelkész? Miért ne nevezhetnék nevükön ünnepeiket a keresztyének? Az emberjogi egyezménynek mintha feledésbe merülne a gondolat-, lelkiismeret-, és vallásszabadságra vonatkozó cikke. A másság elfogadására irányuló és a megkülönböztetés elleni intézkedések számával egyidejűleg növekszik a keresztyénekkel szembeni intolerancia. A névleges keresztyénekből álló többség csúfot űz a hitét gyakorló keresztyén kisebbségből. Robert Schuman egykori francia miniszterelnök nem ilyennek álmodta meg az Uniót. „Európa vagy keresztyén lesz, vagy nem lesz" – vallotta. „Egy keresztyénellenes demokrácia olyan karikatúra lesz, amely vagy zsarnokságba, vagy anarchiába süllyed." Az események tükrében inkább tűnik karikatúrának, mintsem keresztyénnek az egyesült Európa. Bustya Sándor székelyhon.ro 2014. február 23.Tanulmányi nap CsíksomlyónCsalád – Szülőföld – Erdély – Európa címmel rendeztek konferenciát február 22-én Hargita Megye Tanácsának csíksomlyói Multifunkcionális Központjában. A XII. Tanulmányi nap az egyház társadalmi tanításáról szervezői Robert Schuman szavait választották mottóul, mely szerint „Európának érdekében áll, hogy ura legyen saját sorsának”. A budapesti Márton Áron Társaság és Hargita Megye Tanácsa által szervezett rendezvényen megnyitóbeszédet mondott Soós Károly, a Márton Áron Társaság elnöke. „A család témát azért tartottam fontosnak, mert gyakran azt halljuk, hogy a család válságban van, és fontos, hogy egy jövőkép rajzolódjon ki a számunkra” – mondta köszöntőjében a teológus. Liviu Jitianu egyetemi adjunktus nyitó előadásában rámutatott arra, hogy napjaink divatszava lett a krízis és a válság, ezzel indokolunk meg mindent, legyen szó munkanélküliségről vagy akár alacsony minimálbérről. „A krízis-mantra beköltözött a területünkre. Nem elsősorban gazdasági válság van, hanem rendszer- és kulturális válság” – hangsúlyozta a BBTE Katolikus Teológia Karának oktatója. A további előadásokban az erdélyi jövőképről, a magyarországi gazdaság helyzetéről, az elvándorlásról és az itthon maradásról, a család megtartó erejéről értekeztek a meghívott előadók. A záró imádságot Csató Béla csíkszentkirályi római katolikus plébános végezte. Iochom Zsolt Székelyhon.ro, 2015. január 24.A drámai prognózis (avagy: Fábián Ernő igazsága)A Charlie Hebdóval történtek kapcsán a sajtó, a hit, a vélemény, illetve a Homo Sapiens szabadsága napjaink legsúlyosabb-legdrámaibb dilemmájává vált, és ha az idő múlása koptat is valamit aktualitásából (reméljük: ideig-óráig lecsendesednek az indulatok), ne takarékoskodjunk a reflexiókkal. Azzal kezdeném, hogy csodálatos emlékű kovásznai tanárunk, Fábián Ernő a szó szoros értelmében előre látta a jövőt, mely napjainkban bekövetkezett. Szaporán cikkezett – a Korunk, a Hét, Magyar Nemzet, Filozófiai Szemle stb. hasábjain, de a Háromszék vezéroldalán is – a bevándorlás, a kisebbségi lét (mondanám, felelősségemre: a „jött-mentség”) erkölcséről és szomorúságáról, előre látva, hogy előbb-utóbb számottevő idegen nemzetrészek alakulhatnak ki a világ ún. befogadó országaiban. Egyik négyszemközti beszélgetésünk alkalmával mondta Ernő bácsi, rá jellemző kedélyességgel (emlékezetből idézem): – Sanyika! Hallgasson rám! A franciák is előbb-utóbb megbűnhődik a múltat s jövendőt! A francia hipp-hopp Kell-e magyaráznom, hogy a világháborúkat követő két „igazságtevő” békediktátumról, majd a francia gyarmatbirodalom fénykorában kényszerűségből eltűrt színes bőrű betelepedésről és egyéb jogcímeken (pl. politikai menekültként) engedélyezett népességgyarapodásról lehetett szó közöttünk. Mondanivalóm felvezetéseként meredeken megjegyezném: ezeket a jövevényeket a II. világháborút követő időben a francia „vendégszeretet” feltelepítette Elzász-Lotaringia vidékére, mert ugyebár az elmúlt 250 évben ez a régió folyamatos hipp-hopp tárgyát képezte a Francia és Német Birodalom közt. Csak a közelibb múltra összpontosítva: az első világháború után, amikor ismét Franciaországnak ítélték oda a tartományt, Wilson amerikai elnök vehemensen tiltakozott, de számba se vették. Eltelt újabb negyed évszázad, és Hitler visszafoglalta a területet, melyen elvégre számottevő német nemzetrész élt, de 1944-ben Elzász-Lotaringia ismét visszatért Franciaországhoz. S bár lakossága önállósítani szerette volna ezt a vidéket (figyelem!), az igazságtevők hallani sem akartak róla. Nyilvánvalóan abból a meggondolásból, hogy többé ne képezhesse cserebere tárgyát, a franciák a betelepítés sátáni módszeréhez folyamodtak. Nos, ezzel a manőverrel az ott rekedt német kisebbséget sikerült felhígítani bevándoroltakkal. Olyannyira, hogy ez a vidék Franciaország egyik legnagyobb népsűrűségű területévé vált. És hivatalosan már németek sem lakják, mert bár Mayerek, Schusterek... stb. lépten-nyomon fellelhetőek, de a francia törvény azt, kinek állampolgárságot is nyújtott, egyszerűen „français” (francia) néven jegyzi népszámlálások idején. Olyan „apróság”, hogy az illető netán német anyanyelvű-e vagy olasz, román, zsidó, Marokkóból, Szíriából, Mauritániából... stb. bevándorolt, vagy épp székely magyar, számára nem érdekes. De tartozunk az igazságnak azzal is, hogy például az elzászi Thionville-ben, melynek főterén az EU-t megálmodó Robert Schuman szobra áll, minden német birodalmi építményt műemléknek kijáró tisztelettel tartanak karban. Ottjártamkor épp a Kaiserliches Postamt (császári postahivatal) feliratot aranyozták újra az épület homlokzatán. (Ettől az állapottól mi Erdélyben még csillagászati távolságban vagyunk, lásd például a Székely Mikó Kollégium és egyebek kálváriáját.) Az imént említett francia „becsület” ellenpólusaként, valamivel később, az EU létrejöttének küszöbén, François Mitterrand elnökségének vége felé már könnyebb volt a tevét átfűzni a tű fokán, mint a bevándorlónak letelepednie, sőt, állampolgárságot is nyernie Franciaországban. S hát arra még emlékszünk-e, hogy már EU-tagságunk „reggelén” Nicolas Sarkozy következetesen összegyűjtögette és repülővel Bukarestbe visszaküldte a Romániából koldulókörútra kiutazó romákat? Rövidesen és nem ok nélkül a szintén EU-tag, sőt, a Romulus-Remus legendája révén testvérnemzeti Olaszországban is fellobbant a Románia elleni gyűlölet, s talán máig is füstöl, mint a Vezúv, melyről szakértők sem tudják, hogy mikor tör ki ismét. Orbán Viktor védelmében A közelmúlt aktualitására kapcsolva Orbán Viktor képmutató hisztériákat felkavaró kijelentéséről is szóljunk. A sajtóetikából (eddig) jelesre vizsgázott román vezérmédia (Radio Actualităţi) betű szerint idézte a magyar miniszterelnök interjújának magvát: „Nem akarunk tőlünk különböző kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkező jelentős kisebbséget látni magunk között, Magyarországot szeretnénk Magyarországként megtartani.”, majd Victor Ponta „agitációs brigádjának” Orbánt kioktató replikáját is, mely szeórint „a sokszínűség növeli az EU kohézióját”. A néhai Román Kommunista Párt utódszervezetének tradicionális magyargyűlöletéhez, sőt, (Ponta)Victor (Orbán)Viktor-ellenes aranyköpéseihez volt alkalmunk hozzászokni, mégpedig RMDSZ-es partnerközelségből, de hogy az SZDP mögött „őrangyalként” vigyázó Ortodox Román Egyháztól sem áll távol a politizálás, azt egy vízkereszt (bobotează) napján elröppent bukaresti főpapi beszéd is bizonyítja. A Radio România Actualităţi déli hírcsomagjában hallhattuk, helyszíni közvetítésből: ...a románság nem olyan keresztény nép, mint az, amely itt él közvetlen szomszédságában, s amely messziről érkezett, helyet foglalván ősi román tájakon, majd „la porunca Voievodului lor” (így! – Vajdája parancsára!) keresztelkedett meg. A románság – mely a dákoktól és a rómaiaktól eredeztethető, elmélkedett a pap – őskeresztény nép, mely a helyszínen, a Jordán folyó vizében vette fel hitét, több száz évvel az idegenek előtt... (emlékezetből idéztem a beszédből). Örvendetes, hogy a román lélek már egyre gyakrabban átlát a szitán (lásd például Johannis megválasztása). De talán még emlékezünk arra is, hogy kb. egy évvel ezelőtt országszerte tiltakozások estek dr. Raed Arafat védelmében, mert Băsescu durván hozzászólt a szíriai „jövevényhez”. Vesztére, mert az azonnal bedobta lemondását az egészségügy éléről! Exállamelnökünk nem mérte fel, hogy dr. Arafat nálánál tekintélyesebb embernek számít. Köztudott: román polgárok tömege ajánlotta fel adójának 2 százalékát az Arafat-alapította SMURD javára. …De szavunkat ne feledjük! Gyakran emlegetik az utóbbi időben, mégpedig Orbán nyilatkozatának apropóján, hogy Bukarest bezzeg mekkora „vendégszeretettel” fogadta a munkát-megélhetést kereső székelyföldi bevándorlókat, akik nagyjából cselédleányok voltak, és ott is ragadtak a román fővárosban. A hetvenes években Kolozsváron, egyetemista berkekben (!), de később a katonaságnál is hallottam, hogy a magyar leányok („unguroaicele”) finomat főznek, és a házasságban hűségesek (!), ergo: érdemes megpályázni őket feleségként. Szerintem a királyi román idők Bukarestjében kell keresnünk eme „folklór” gyökereit. De azt is mondogatják román nemzetféltők, hogy a nagy iparosítások idején mi, magyarok ellenszenvvel fogadtuk a mélynyomorból Erdélybe telepített román munkavállalókat, pedig mi is munkahelyet, tömblakást, iskoláztatást kaptunk... És ehhez a logikai vonalvezetéshez kapcsolják a magyar miniszterelnök szerintük „fasisztoid” nyilatkozatát. Orbán Viktor védelmére mondhatnánk, hogy őszintén és dokumentáltan beszélt, súlyos történelmi tények, népesség- és gazdaságstatisztikai érvek, nemzetközi jogi precedensek ismeretében, unión kívülről való, megélhetési és nem politikai menedékjogot kérő bevándorlók, tehát nem a magyarság szomszédai vagy Magyarország belső nemzeti kisebbségei ellen emelt szót. Képmutató világbajnokok Tudni illik, hogy a demokrácia világbajnokaként emlegetett Amerikai Egyesült Államok jelen pillanatban is fegyverrel-kutyákkal-villamos áramütéssel őrzi alsó határait a dél-amerikai bevándorlás megakadályozására. Ez nem újdonság! A hetvenes években Joan Baez (világsztár folkénekes és emberjogi aktivista) gyönyörű dalait mindenki dúdolta Kolozsvárott, és épp a nyomorúságba visszatoloncoltak iránti irgalomért szólt az ének. (Chilében ekkortájt katonai diktatúra dühöngött!) De napjainkban, Ferenc pápa Fülöp-szigeti látogatásáról készült TV-tudósításban láthattuk a bennszülött (katolikus) kislányt, aki azt nyilatkozta: imádkozik naphosszat, hogy szülei, akik idegenbe vándoroltak, találjanak valami munkát... (Hát nem szakad meg a néző szíve? De miként segíthetnénk?) Eközben Franciaországról (mely az 1789-es forradalom „szerzői jogcímén” a demokrácia bölcsőjének nevezhető) egyre gyakrabban halljuk, hogy bár kivonultak gyarmatbirodalmuk nagy részéből, de elpusztítottak vagy hazamentettek mindent, amit ők – a felsőbbrendű kultúra képviseletében – építettek, és a bennszülött népet mai napig nyomorban tartják olyan ravaszul kialkudott „békeegyezmények” révén, melyek továbbra is szentesítik a francia bankok uralmát és az ásványkincsek francia elővásárlói jogát ezeken a területeken. Honoré de Balzac, aki újságíró is volt többek közt a La caricature (!) című lapnál, jól diagnosztizálta a XIX. századi, korabeli jelent, s a jövőt is előre látta, amikor leírta: „...az élet napfényes oldalán sütkérezők kivetik maguk közül a nyomorultakat”, lásd: A szamárbőr című könyvét. Az archimedesi szilárd pont... Térjünk vissza az Orbán Viktort meglegyintő EU-szájhőspolitikus-vádra! Nézzük, mi a helyzet a talán földrajzi távolsága okán kevésbé ismert szigetországban, Japánban, ahol már ősidőktől nem verhetnek gyökeret mohamedán bevándorlók. Manapság, korlátozott időre (!), megbízhatóbb személyeket (pl. tudományos kutatókat) beengednek, de szigorúan felügyelik őket. Azt a japán nőt, aki házasságot köt egy mohamedánnal: kiközösíti hazájából a közvélemény! (Na, ezt azon melegében vessük össze a finomat főző, házasságukban hűséges „unguroájkák” esetével!) A japán nemzeti antiiszlamizmusról Komiko Yagi, a tokiói egyetem professzora így nyilatkozik: „Japánban létezik egy szellemi keret, egy közfelfogás. Ez szerint az iszlám egy nagyon szűk látókörű vallás, melytől ajánlatos távol maradni.” (Hm! Súlyos beszéd, nemde?) Erről Germanus Gyula (1884–1979) orientalista professzorunk, aki felvette az iszlám hitet, hogy annak mélységeit vagy akár számunkra félelmetes vetületeit is megérthesse, másként vélekedne. Kerek a világ, lehetetlen rajta „archimedesi” pontot találni az istenek, hitek, hívők és hitetlenek közti dulakodásban. És akkor – nem utolsósorban – miért ne lehetne igaza a nemzeti identitásában, sőt, mindennapi megélhetésében is fenyegetett magyarnak? Milyen jogcímen várhatná el Magyarországtól valaki, hogy letelepedési engedélyt/állampolgárságot nyújtson számottevő (!) távol-keleti vadidegen tömegnek, vállalva a filantropizmus „burkája” alatt besettenkedő terrorizmus veszélyét, miközben ötmillió magyar testvére él határain kívülre szorítva? És akikkel – mint „jöttmentekkel” – szinte nap mint nap kapcáskodnak azok a szomszédok, akik bár EU-tagállamok, a kereszténydemokrácia schumani eszméje iránt felesküdöttek, de bort isznak és vizet prédikálnak. Mikor mondjuk már ki a brüsszeli vagy akár a bukaresti parlamentben az igazat? Hogy mi valóban távolról érkeztünk a Pannon-medencébe, valóban Szent Istvánunkat követve vettük fel a kereszténységet, de több mint ezer év alatt hozzájárultunk a civilizáció bölcsőjének is nevezett Európa felépítéséhez. És azt is vegyék már észre Brüsszelben hablatyoló ellenfeleink, de az amerikai André Goodfriend figyelmébe is ajánljuk: – elvégre nekünk köszönheti Nyugat-Európa, hogy évszázadokkal ezelőtt nem érkeztek turbános-jatagános-„igazhitű” oszmán „vendégmunkások” Bonn, Berlin, Luxemburg, Brüsszel vagy akár Párizs utcáira is. Hány EU-politikus tudja például, hogy – többek közt – a déli harangszót is mi adtuk a kerek világnak? Gyila Sándor Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. április 2.Trend és bajok: mind több az autista nálunk isHatalmassá kezd válni az autizmusban szenvedők aránya a világon, de növekszik nálunk az országban, sőt, a megyében is. Romániában öt éve van törvény, amely legalább segítséget garantálna nekik, de nem alkalmazzák, mert azóta sincsenek meg a végrehajtási utasítások. Nem az a lényeg, hogy ma van az Autizmus Világnapja (bár persze ezt a világnapot is az ENSZ jelölte ki, azzal a céllal, hogy felhívja a világ figyelmét az autizmus zavarra, amely tízmilliókat érint a Földön), hanem az, hogy egészen megdöbbentő mértékben növekszik azok száma, akiket sújt ez az állapot. Globálisan 160 emberből egy volt autista még három éve, ami önmagában is óriási szám, illetve durva arány – ráadásul ez mára villámgyorsan súlyosbodott is: ma már 80 személyből küzd egy ezzel az állapottal. Romániában persze erről sincs pontos, országos kimutatás. Biró Rozália szenátor tegnap csütörtöki tájékoztatóján tért ki a témára, és jelezte: Bihar megyében 100–150 nyilvántartott autista van jelenleg. Tegnap az ő, illetve a Down-kórosok egyesületeivel, szervezeteivel egyeztetett Biró – az ilyen találkozók évente ismétlődnek. A felek kifogásolták az állami segítség hiányát, a politikus pedig jelezte: 2010-ben alkották meg a 151-es számú törvényt, amelynek alapján programok indíthatóak és anyagi segítség nyújtható az e két tünetegyüttesben szenvedőknek – ám nem alkalmazzák, mert azóta sincsenek meg a vérgehajtási utasítások. Azaz a jogszabály öt éve stagnál. A lényegről És, hogy mi az autizmus? Az Autisták Országos Szövetsége meghatározása szerint „Olyan állapot vagy másképpen fogyatékosság, mely eltérő fejlődéshez vezet. A napjainkban használt hivatalos kifejezés: autizmus spektrumzavar. A kifejezésben a spektrum szó arra utal, hogy az autizmusnak számtalan megjelenési formája van. Az autista emberek agya másképpen dolgozza fel a külvilágból érkező hatásokat, mint a többieké. Ez az eltérő fejlődés az oka annak, hogy érzékszerveik sokszor túlságosan kifinomultak, vagy éppen ellenkezőleg: nem elég érzékenyek, hogy befogadják a környezet ingereit. Ez az eltérő működés ráadásul megnehezíti a társas kapcsolataikat is. Gyakran előfordul, hogy egy autista ember olyannyira érzékeny a hangokra, hogy számára a nagyvárosi közlekedés elviselhetetlen. Előfordulhat az is, hogy bőre fokozottan reagál az érintésre, ezért neki egy ölelés, vagy akár egy szimpla kézfogás is kellemetlen lehet. Ugyanakkor vannak olyan autizmussal élők is, akik olyan ízeket is megéreznek, amiket mi nem, vagy olyan részletekre is felfigyelnek, melyek fölött az átlagos szem elsiklik. Egy autista emberre az is jellemző lehet, hogy leplezetlenül kimutatja érzelmeit, vagy hogy őszintén megmondja a véleményét másokról”. Mi van most? Nos, mivel a vonatkozó, fennebb említett törvényt máig sem lehet alkalmazni, Biró többször kérte, hogy dolgozzák már ki a végrehajtási utasításokat – mindeddig eredménytelenül. Pedig sürgős lenne. Mivel ha 5 éves korig észreveszik az autizmust, és elkezdik a terápiát, akkor 50%, hogy az érintett teljesen meggyógyul. A nagyváradi Pași Spre Cunoaştere Egyesület Nagyvárad majdnem összes óvodájában megfigyelte a gyermekeket, 13 intézményben 400 gyereknél végezték el az úgynevezett screeninget, és arra jutottak, hogy közülük 70 autizmusgyanús, és további orvosi megfigyelés szükséges, netán terápia elindítása is. Biró Rozália szerint épp ez is mutatja, hogy az önkormányzatnak pénzzel is támogatnia kellene az ilyen szűréseket. Később már csökken a gyógyíthatóság esélye, de amúgy az autistákat nem speciális iskolába kell íratni, hanem pont, hogy normálba, ahol viszont nagyobb odafigyelés szükséges. Biharban még nem működik, de például Nagybányán már van olyan iskola, ahol minden autista gyereket folyamatosan egy-egy mellé rendelt felnőtt felügyel, tanórák alatt és a szünetekben is. Felnőttként aztán javallott folyamatos foglalkozást, rendszeres munkát biztosítani nekik. E tekintetben már nálunk is van valami: Nagyváradon a Wilhelmina központ fogadja őket, munkanapokon 8–16 óra között. Egy autista megfelelő ellátása, kezelése havonta legalább 1000 lejbe kerül egy érintett családnak, és ezt a pluszkiadást jelenleg ők maguk kénytelenek megfizetni. Ezért is sürgős lenne a törvényi keret alkalmazhatóvá tétele és az állami programok elindítása – már öt éve. És az Autizmus Világnapján külön sürgetni is szokták ezt. Mindeddig a vázolt „eredménnyel”… Gyenge védelem A tájékoztató más témái között Biró Rozália elmondta: szeptember óta végre – sok unszolás után – a kormány megteremtette annak keretét, hogy megpróbálják visszaszorítani a börtönökben, menhelyeken, nevelési központokban, menekülttáborokban és egyéb kötelező ott-tartózkodásra épülő intézményekben zajló erőszakot. Márpedig az EU-ban épp Románia harmadik helyezett, ami az ilyen helyeken zajló erőszakos cselekmény, kínzás gyakoriságát illeti. Csakhogy végül nem külön felügyeleti szervet hoztak létre, hanem az ombudsman hivatala bővült egy ilyen ügyekkel foglalkozó részleggel. Victor Ciorbea ombudsman pár napja egy konferencián mutatta be, mit végzetek eddig, és ott volt Biró is. Utóbbi elmondta: az ügyosztály ellenőrzéseket végez, ám sajnos csak ajánlásokat fogalmazhat meg, azaz „a javaslatainak mondjuk 10%-át ha gyakorlatba fogják ültetni az intézményekben”. További gond, hogy a területi kirendeltségeiken még fel sem vették az alkalmazottakat eddig. Minden esetre jó tudniuk az érintetteknek, hogy Bihar megye a Fehér megyében működő területi kirendeltséghez tartozik, ott lehet panaszt tenni. A politikus további témaként elmondta: az RMDSZ nőszervezetének képviseletében pár napja Budapesten vett részt a Robert Schumann Intézet konferenciáján, amelynek célja a nők politikai képviseletének erősítése. Ott a Fidesz nőszervezetével, illetve az EPP nőszervezetének alelnökével erősítették kapcsolataikat, illetve kaptak tanácsokat. Biró elmondta: minden romániai pártban nagyobb szerepet kapnak a nők a döntéshozatalban, mint az RMDSZ-ben, úgyhogy sok még a munkájuk. Nem akarnak az RMDSZ-en belül kötelező kvótát a nőknek, viszont úgy véli, pár év alatt nőni fog a képviseletük. Az ő nőszervezetük a következő időszakban arra helyezi a hangsúlyt, hogy képzéseket biztosítson a közéleti szerepet vállaló hölgyeknek. Szeghalmi Örs erdon.ro 2015. május 9.Ne várd a májust…Amióta az eszemet tudom, csupa ünnep volt május első fele nálunk Romániában is. Kezdődött május elsejével, a munka ünnepével, amelyet akkoriban inkább a munkásosztály ünnepének hívtak. Aztán másodikán az ifjúság napja volt, és rá egy hétre, május kilencedikén legalább három évfordulót kellett ünnepelni, emlékeim szerint a következő fontossági sorrendben: a Kommunisták Romániai Pártjának 1921-es megalakulása, Románia függetlenségének kikiáltása 1877-ben és a győzelem napja 1945-ben, amelyet leginkább a Szovjetunió győzelmeként, a Reichstag elfoglalásaként emlegettek, és nem nagyon került szóba a többi szövetséges hatalom. Folytatni lehetett volna ezt a hosszú majálist tizedikén is, az volt ugyanis azelőtt a nemzeti ünnep, a monarchia napja, mivel 1866-ban ezen a napon érkezett meg Bukarestbe Németországból a dinasztiaalapító Hohenzollern-Sigmaringen Károly. Erről persze gyermekkoromban nem sok szó esett, hiszen akkor már augusztus huszonharmadika volt a legnagyobb román ünnep, az 1944-es úgynevezett fegyveres felkelés, vagyis tulajdonképpen az átállás napja. Amit a románok szinte egyetlen puskalövés nélkül hajtottak végre, csak a fővárosban volt némi csetepaté a meglepett németekkel. Nekünk magyaroknak viszont később, októberben nem sikerült ugyanez. Joggal tartották ezt a románok történelmük egyik legfontosabb – vagy talán a legfontosabb! – pillanatának, némileg vörösebbre festve a valóságosnál, hiszen mégiscsak a rá néhány évre kipenderített királynak volt ebben a legfőbb érdeme. Ráadásul az elején még nem is a felszabadulás, inkább a felszabadítás napja volt ez. Hamar megtanulhattam én is, talán még kisiskolásként, hogy ünnepkor felénk semmi sem pontosan az, aminek mondják. Egymásra torlódik pártalakítás, függetlenségi kiáltvány és a fasizmus fölötti győzelem, lehet válogatni tetszésünk szerint. Illetve a hatalom tetszése szerint. Az ünnep nem az, ami látszik belőle: fehér ing, vörös nyakkendő, mosolygós arcok, főemberek a tribünön, az Internacionálé mindent túlharsogó jóslata, hogy „a győzelem napjai jönnek”, majd hatalmas sertésflekken – fatányéros – három lejért valahol a zöldben. Meg sör is a felnőtteknek, természetesen. Egy pillanatig úgy érezhették sokan, hogy mégis megérte, de számomra bizony csupa szorongás már idestova hat évtizede minden ünnepnap, és nem is hiszem, hogy másképpen lesz ez valaha. Azzal kezdődött talán, hogy november hetedikén évről évre kötelezően felvonultunk szülővároskám, Kézdivásárhely főterén, kicsutakolva, felöltözve annak rendje-módja szerint, és éltettük a nagy októberi szocialista forradalmat. Novemberben októbert. Tudtuk természetesen, hogy itt a régi pravoszláv naptár és a később Oroszországban is elfogadott európai időszámítás közti különbségről van szó, de akkor is nevetséges volt ez az egész. Csak éppen nevetni nem volt tanácsos rajta. Utólag úgy látom, az oroszok egyébként is szívesen élnek saját idő szerint, hiszen győzelem napja is azért van kettő, mert a német hadvezetésnek a szövetségesekkel aláírt kapitulációja május nyolcadikán, a közép-európai időzónában este tizenegykor lépett érvénybe, de akkor már Moszkvában május kilencedike volt. Így aztán a nyugatiak nyolcadikán, mi pedig kilencedikén ünnepeltünk. Addig, ameddig. Mert lassan-lassan kikopott ez is, meg a novemberi októberezés is, amikor a Ceausescu-rendszer eltávolodott a szovjetektől. Értetlenséget és ellenkezést váltott ki belőlünk Romániában minden állami ünnep, ami inkább munka volt, mint pihenés, inkább kötelesség, mint jog, hiszen fegyelmezetten fel kellett vonulnunk, nem volt apelláta. Ha rossz idő lesz, nem kell, mondta a tanító néni, és reggel kétségbeesetten próbáltam eldönteni, hogy a csepergés rossz idő-e. Mindig csepergett az ilyen ünnepek reggelén, mindig úgy ébredtem, hogy hátha nem lesz, aztán mégis lett felvonulás. Ezért nem tudok ma sem tiszta szívből kacagni azon az anekdotán, amelyet Marosvásárhelyen a majálishoz szokás kötni, de valószínűleg máshol is megvan a helyi változata, miszerint így plakátolták ki a soros ünnepet hajdanában: ,,Vasárnap a Somostetőn majális lesz. Ha eső nem lesz. Ha lesz, nem lesz. Ünnepek jöttek, ünnepek mentek, nyolcadika kilencedikén volt, október novemberben, semmi sem úgy volt, ahogy volt. És főleg: nem volt felhőtlen ünnepünk, mindig ,,csepergett” az ég. Igaz, lett volna nekünk magyaroknak március tizenötödike, de kokárdát tűzni még a felöltő alatt sem lehetett, börtön járt volna azért is. Aztán úgy adódott, hogy 1990-ben, ha jól emlékszem, valamikor ősszel, a román parlamentben mi is véleményt mondhattunk arról, mikor legyen Románia új nemzeti ünnepe. Nincs ebben semmi meglepő errefelé, új rendszer, új szimbólumok, mindig így volt. Szerencsés népnek kell ahhoz lenni, hogy kétszáz év múltán is ugyanaz legyen az ünnep, mondjuk, a Bastille lerombolása. Mi nem vagyunk ilyen szerencsések. Bár magyarokként, ha képesek lennénk meglátni a jót is, nemcsak a rosszat, összeköthetne minket akár az az elégtétel is, hogy legalább a himnuszunk nem változott már régóta. Én viszont Erdélyben eddig három állami himnuszt ,,fogyasztottam el”, illetve a legutóbbit még hallgatjuk most is türelmesen, úgy kezdődik, hogy: ,,Ébredj, román...” Az is igaz, hogy az ötvenes években az akkori román himnusz, amelyből egyébként nem hiányzott a felszabadító szovjet népre való utalás sem, még magyar fordításban szerepelt az olvasókönyvek első oldalán. Máig nem felejtem el: ,,Áldunk, büszke Románia, szép honi föld”. Hát igen… Szóval nem francia, nem is amerikai a mi tájainkon a múlt: gyorsan változik, hogy mi a fontos, mi nem. Az új nemzeti ünnepről való szavazáskor is foggal-körömmel próbáltunk ragaszkodni ahhoz a javaslathoz, hogy 1989. december huszonegyedikét, esetleg huszonkettedikét, tehát a diktatúra bukásának évfordulóját válasszuk, mert mindenki magáénak vallhatta volna, senkinek sem volt kétsége, hogy a forradalmakban egyébként nem bővelkedő román történelemnek kiemelkedően fontos momentuma ez. Később már erről is viták voltak – államcsíny versus népfelkelés –, de állítom, ettől függetlenül egy olyan társadalmi szolidaritást lehetett volna ezáltal biztosítani, amely – az én életemben mindenképpen első alkalommal – tényleg ünneppé tett volna egy hivatalos munkaszüneti napot. Aztán végül is lett ilyen, a karácsony és a húsvét, de ezek vallásos ünnepek. Summa summarum: voltak még hívei a javaslatnak, nem is mi találtuk ki tulajdonképpen, de végül is alulmaradtak, akik erre szavaztak. A parlamenti többség 1918. december elsejét, az Erdély egyesülését kimondó gyulafehérvári román népgyűlés napját nyilvánította nemzeti ünneppé. Azt a napot, amelyet nemhogy nem tudnak ünnepnek tekinteni a Romániában élő magyarok, de a piros-sárga-kék trikolórok csattogása közepette minden évben újraélik a trianoni drámát. Akkor már jobb lett volna meghagyni nemzeti ünnepnek augusztus huszonharmadikát, a németekkel való szembefordulás napját, ami mellesleg Erdély hovatartozása szempontjából is jelentősebb esemény volt, mint a gyulafehérvári népgyűlés. Ha pedig 1989. december huszonegyedike vagy huszonkettedike lett volna a román nemzeti ünnep, talán ma egy szolidárisabb Romániában élhetnénk. Így viszont legfeljebb csak arra volt ez a „nemzeti ünnep” alkalom, hogy ünnepi beszéd helyett én magam is szinte minden évben elmondjam a román parlamentben: nekünk ez nem ünnep, minket ez a nap többek közt a románok akkori, máig be nem váltott autonómiaígéreteire emlékeztet, de ennek ellenére tiszteletben tartjuk az érzelmeiket, és cserében mi is elvárjuk ugyanezt. Görcs, szorongás, félelem, harag, meghasonlás, ennyi volt nekünk az, amit mások ünnepnek neveznek. Ilyen volt a március tizenötödike is, igen. Mert óriási fordulatot jelentett, hogy 1997 tavaszán meggyőztük az akkori román miniszterelnököt, Victor Ciorbeát, akivel egy kormánykoalícióban voltunk már fél esztendeje, intézzen üzenetet a szabadságharc évfordulóján a romániai magyarokhoz, de máig szégyellem a meghökkenésemet, amikor kezembe adta az üzenet fogalmazványát, és nem akartam hinni a szememnek, hogy azzal fejezte be: „kedves magyar honfitársaim, boldog ünnepeket kívánok”. Boldog ünnep? Mitől boldog? Soha nem jutott eszembe, hogy az ünnep valamiféle boldogságról szól. Nekem csak küzdelmet jelentett, kokárdáért, himnuszért, lobogóért, valójában a boldogság jogáért is, de a boldog ünneplésig még nem jutottam el. Victor Ciorbea jobban tudta, mint én, hogy mire való az ünnep. Akkor megtudtam, vagy megtudhattam volna én is végre valahára, de már késő volt: Magyarországon a politikai pártok évek óta külön-külön utcasarkokon szónokoltak, Petőfit tűzték mind a zászlójukra, de más-más Petőfi volt az, más-más szabadságharc. Az egyetlen napon, amely arról szól, hogy eleink hajdanában legalább ideig-óráig összefogtak mindannyian, még ezen a napon is hátat fordítanak a mai magyarok egymásnak. Ki kezdte? Ma már szinte mindegy. A kérdés: ki fogja befejezni? Itt van ez a május nyolc. Vagy kilenc. A győzelem napja. Robert Schumann, egykori francia külügyminiszter 1950-ben május kilencedikét választotta, nyilván nem véletlenül, hogy felhívást tegyen közzé egy európai szén- és acélközösség megalakítására, amit aztán 1951-ben a párizsi szerződés szentesített, és ebből lett az Európai Unió. Ma már Európa-napként ünnepeljük ezt a napot, amikor az európai összefogás gondolata fontosabbnak bizonyult a nemzetállami rögeszméknél, mivel egy közös Európában talán a nemzetek is szabadabban létezhetnek majd, mint saját hübriszükbe zárva. Így lesz-e? Nem tudhatom. De így kellene lennie. Markó Béla Népszabadság 2015. június 1.Folytatni kell az egyházi rendszerváltástFolytatni kell a magyar egyházakon belüli rendszerváltást – vélekedtek a Balog Zoltán református lelkész, emberierőforrás-miniszter fővédnöksége alatt szervezett nagyváradi konferencia előadói. A Szabadulás az egyház babiloni fogságából című, szombaton kezdődött kétnapos konferencia igei bevezetőjében Tőkés László európai parlamenti képviselő emlékeztetett: az egyiptomi fogságból szabadult bibliai zsidóság pusztai vándorlása negyven évig tartott. „Mi a vándorlásunk 26. évében vagyunk, de a rendszerváltozás egy folyamat, ezen az úton kell tovább haladnunk” – fogalmazott a lelkész-politikus, akit huszonöt éve iktattak be a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöki tisztségébe. Tőkés László rámutatott: a huszonöt éve elindult egyházi rendszerváltás azt célozta meg, hogy a „kiszolgáló egyházból” ismét „szolgáló egyházzá” tegye a református egyházat. Hozzátette, a rendszerváltozás útján elindult egyháznak a kiválasztott úton kell tovább haladnia, nincsen számára visszakozás. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke Robert Schumant, az Európai Unió alapító atyáinak egyikét parafrazálva úgy fogalmazott: a magyar nemzet vagy keresztyén lesz, vagy egyáltalán nem lesz. A református gyülekezeti főgondnoki tisztséget is viselő politikus kijelentette, hogy a határon túli magyar egyházakat jobb állapotban találták az 1989-es változások, mint a magyarországiakat, és a rendszerváltásban is előbbre tartanak. Véleménye szerint a határon túli magyar egyházakat az is megkülönbözteti a magyarországiaktól, hogy „számukra az elnyomás nem ért véget, csak átalakult”. Úgy vélte, az utódállamokban most is korlátozzák a szabad vallásgyakorlást, és az egyházi restitúció is megtorpant. „Romániában mintha legfelsőbb szintű támogatást élvezne a restitúció teljes leállítása” – jegyezte meg. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. június 4.Az egyházi rendszerváltás útvesztőibenSzabadulás az egyház „babiloni fogságából” – 1989 címmel szervezett nemrég konferenciát és hálaadó emlékünnepélyt a Partiumi Keresztény Egyetem égisze alatt a Sulyok István Teológiai Tudományok Intézete. A konferencia igei bevezetőjében Tőkés László európai parlamenti képviselő a bibliai zsidóság negyven évig tartó pusztai vándorlását állította párhuzamba: „Mi a vándorlásunk 26. évében vagyunk, de a rendszerváltozás egy folyamat, ezen az úton kell tovább haladnunk”. A 25 éve a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöki tisztségébe beiktatott lelkész-politikus rámutatott: a 25 éve elindult egyházi rendszerváltás azt célozta meg, hogy a „kiszolgáló egyházból” ismét „szolgáló egyházzá” tegye a református egyházat. A rendszerváltozás útján elindult egyháznak a kiválasztott úton kell továbbhaladnia, nincs számára visszaút – mondta Tőkés. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke Robert Schumant, az Európai Unió alapító atyáinak egyikét parafrazálva úgy fogalmazott, hogy a magyar nemzet vagy keresztyén lesz, vagy egyáltalán nem lesz. A fideszes politikus szerint a határon túli magyar egyházakat jobb állapotban találták az 1989-es változások, mint a magyarországiakat, és a rendszerváltásban is előbbre tartanak. Véleménye szerint a határon túli magyar egyházakat az is megkülönbözteti a magyarországiaktól, hogy számukra „az elnyomás nem ért véget, csak átalakult”. Az utódállamokban azonban most is korlátozzák a szabad vallásgyakorlást, és az egyházi restitúció is megtorpant. „Romániában mintha legfelsőbb szintű támogatást élvezne a restitúció leállítása” – jegyezte meg. Németh Zsolt úgy ítéli meg, hogy Magyarországon „az egyház is beleszürkült a szürke rendszerváltásba”. A megújulást azonban mindaddig lehetségesnek tartja, „míg tart a kegyelmi idő”. Kijelentette: nincs kétsége afelől, hogy a magyar nemzetpolitika egy következő új időszakában kitüntetett szerephez fognak jutni a határon túli magyar egyházak. A konferencia keretében jeles teológusok, közéleti szereplők, egyháztörténészek taglalták az egyházban történt rendszerváltozás témáját. A 99 éves kolozsvári teológiai professzor, Tőkés István felolvasott üzenetében úgy fogalmazott: az egyházkormányzásban sem történt meg az alapos és kívánatos módszer- és rendszerváltás. Molnár János szegedi egyháztörténész a múlt feltárásának buktatóiról, nehézségeiről, illetve a jelenkor dilemmáiról és visszásságairól beszélt. Zalatnay István egyetemi docens, az Erdélyi Gyülekezet lelkésze a magyarországi egyházi életbe nyújtott bepillantást. Kiss-Rigó László szeged-csanádi római katolikus püspök, Hafenscher Károly evangélikus zsinati lelkészi elnök, Tóth Albert, a Magyar Református Lelkészegyesület elnöke, valamint Fazekas László felvidéki református püspök saját egyházuk rendszerváltó történetéről szóltak. Levetítették Gyöngyössy Bence Janus című filmjét is, amely egy erdélyi ellenzéki család története révén mutatja be, hogy a romániai totalitárius rendszer titkosszolgálatának egyik ügynöke házasság útján miként hatol be az otthon négy fala közé. Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2015. július 27.Megvédeni a magyarságot (Orbán Viktor és Tőkés László Tusványoson) (Tusványos)A már megszokott módon Orbán Viktor és Tőkés László főszereplésével zárult az idei Tusványos. Ismét több ezer ember gyűlt össze a tábor „főterén”, hogy meghallgassa az elmúlt évet értékelő, a következő időszak kihívásait elemző előadásukat. Tűző napon ülve követhették a két előadót a díszmeghívottak – köztük a székelyföldi RMDSZ-es vezetők –, az egyszerű halandók közül pedig, aki tehette, árnyékba húzódott, fehér kendőket, vizet osztogattak a szervezők, így a kánikula dacára rosszullét nélkül ért véget a huszonhatodik Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor záró előadása. Orbán Viktor hozta a szokott formáját, az előrejelzéseknek megfelelően elsősorban a bevándorlásról és Európa jövőjéről beszélt, bedobott néhány meredekebb hasonlatot – pl. a Nyugat emberi jogi fundamentalizmusáról –, ám a jelek szerint idén világrengető kijelentései nem voltak, baloldalt bíráló mondatai inkább magyarországi belpolitikai vihart kavartak. A jól ismert felállás szerint ismét Németh Zsolté volt a moderátori szerep, felidézte, hogy a tavalyi illiberális demokráciáról szóló Orbán-beszédnek hála Tusnádfürdő és a szabadegyetem „nemzetközi karriert futott be”, az egész világon megtanulták kiejteni nevét. Saját utunkon akarunk járni Először Tőkés László kapott szót, fájlalta a román oldal távolmaradását Tusványosról, hogy „ellenérdekeltnek mutatkoznak közös dolgaink rendezésében és a magyar ügy végleges megoldásában” , de szóvá tette a magyar hiányzókat is, akik „közvetve vagy közvetlenül kizárják magukat a magyar–magyar párbeszédből”. Tusványost a székely autonóm régió jeles központjának nevezte, majd az újkori népvándorlás veszélyeiről szólt. „Ha egyszer elhibázzuk, örökre elhibáztuk, a multikulturális Európából nincs visszaút se a keresztény Európához, se a nemzeti kultúrák irányába” – idézte Orbán egy korábbi beszédét. Robert Schuman szavait is parafrazálta: „Magyarország vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.” A XX. századot mi, magyarok elveszítettük, a kérdés, hogy a XXI. században az európai közösségi térben nyertesek leszünk, vagy ismét veszteseknek bizonyulunk – mondotta, majd hozzátette, megítélése szerint jelen pillanatban vesztésre állunk, a magyar kormány pedig rendkívüli ellenszélben tesz emberpróbáló erőfeszítéseket, hogy sorsunkon fordítani tudjon. Kitért Markó Béla Népszabadságban megjelent „ominózus írására”, amelyben Orbán Viktort támadja, mert nemzetállamról, homogén társadalomról beszél. Véleménye szerint helytelenül szól Markó az erdélyiek nevében, hisz a többség jól látja, Orbán azért küzd, hogy „gátat vessen a keresztény kultúrával szemben ellenséges tömegek beözönlésének”. Tőkés szerint az erdélyi magyarok kétharmada sem a megélhetési bevándorlókból, sem az EU által kikövezett „görög útból” nem kér, „jobb szeretnénk a magunk útján, a magyar úton járni”. „Mi, erdélyiek a rossz értelemben vett román útból sem kérünk, lehetőleg erdélyi testvéreinkkel saját utunkon, az erdélyiek útján kívánunk járni, a székelység pedig a saját székely útját kívánja követni” – mondotta. Elítélte, hogy az RMDSZ egyes vezető képviselői bármilyen felhatalmazás nélkül tavaly „önhatalmúlag újabb neptuni tárgyalásokba bocsátkoztak Brassó-Pojánán”, majd szolidaritását fejezte ki az ütközőzónába került Ukrajnával és Moldovával. Mint fogalmazott: nem lát kivetnivalót a moldovaiak egyesülési törekvéseiben. Magyarország támogatja a Transznisztriai helyzet rendezését, Románia schengeni övezetbe való felvételét, de mindezek fejében „hasonló viszonyulást és bánásmódot vár el” a területeiken élő, nemzeti önrendelkezésre igényt tartó magyar közösségekkel szemben. Megköszönte a magyar kormány támogatását, és elmondta, az EMNT is, a Kárpát-medencei Autonómiatanács is azon fáradozik, hogy „áttörést jelentő, gyökeres változás következzen be a magyar kisebbségi önrendelkezés viszonylatában”. Veszélyben Európa Nincs könnyű helyzetben tavalyi, vihart kiváltó beszéde után, túl magas a mérce – kezdte előadását Orbán Viktor. Idén óvatosabb lesz, „nem szabad túlzásba vinni a mégoly brazilos cseleket sem, mert a végén az ember elbotlik a saját lábában” — mondotta. Rámutatott: a politikai jövőt nem lehet éleslátással, jó távcsővel kifürkészni, hiszen a jövő „nincsen kész”, a múltból kell megfejteni, abból, amit már ismerünk. Ma az újkori népvándorlás jelenségéből kell a tanulságokat megérteni – mondta, hozzátéve, hogy ez politikai döntések következménye, az észak-afrikai országok szétesésével megszűnt az a védvonal, amely megvédte Európát, felfogta az Afrika belseje felől érkező néptömegeket, és arra is figyelmeztetett, hogy a jelenlegi népvándorlási hullám csak a kezdet. Orbán Viktor szerint ma a tét Európa, az európai polgár életmódja, az európai értékek és nemzetek megmaradása vagy eltűnése, illetve felismerhetetlenségig történő megváltozása. Kiemelte, most már nem csupán az a kérdés, mi, magyarok milyen Európában szeretnénk élni, hanem az, lesz-e egyáltalán mindaz, amit mi Európának nevezünk. Azt szeretnénk, ha Európa az európaiaké maradna – jelentette ki. „De van valami, amit nemcsak szeretnénk, hanem akarunk, mert csak tőlünk függ: meg akarjuk őrizni a magyar Magyarországot” – hangsúlyozta. Baloldali ténykedések Orbán Viktor szerint ezt azért kell ismételten leszögezni, mert vannak, akik erről másként gondolkodnak. Az európai baloldal a bevándorlásban nem veszélyforrást, hanem lehetőséget lát, úgy tekintik, hogy a migráció eszkalálódása végletesen meggyengítheti, sőt, felszámolhatja a nemzeti kereteket, ezzel pedig történelmi távú céljuk is teljesül – vélte a miniszterelnök. Szerinte jó néhány brüsszeli pénzügyi és politikai erőközpont is abban érdekelt, hogy eltöröljék a nemzeti kereteket, felszámolják a nemzeti identitást. Orbán véleménye szerint a felerősödő migráció azzal is összefüggésben áll, hogy a Nyugat emberi jogi fundamentalizmusa morális bátorítást nyújt nemcsak a valódi menekülteknek, de a megélhetési bevándorlóknak is. Mivel az EU-nak csak elvei vannak, valódi szuverenitás – pl. határőrsége – nincsen, nem tudja megvédeni az európai embereket az illegális bevándorlók tömegeitől, majd a volt német külügyminisztert idézte: „Európával az a baj, hogy egy hegynek fölfelé rugdos egy konzervdobozt, és csodálkozik, hogy visszagurul.” Valami elromlott Megjegyezte: korábban az EU valódi megoldásokat kínált valódi problémákra, de mára valami „elromlott”, a valamikor pragmatikus Európa mára ideológiai rögeszmévé vált. „Amit mi, magyarok csinálunk, kétségkívül sikeres, de mivel nem illik bele Brüsszel ideológiai elképzeléseibe, vagyis nem gyengíti, hanem erősíti a magyar nemzeti és állami szuverenitást, onnan nézve mégis kárhoztatandó” – fogalmazott Orbán Viktor. Meglátása szerint ezért nem boldogul az EU a görög válsággal sem. Európát a sikeres megoldások tehetnék erőssé, de Brüsszelben úgy gondolják, hogy ehhez valahogy „össze kellene kalapálni” az Európai Egyesült Államokat, pedig nem szabadna Amerikát utánozni, amelyet nem az tesz naggyá, hogy nincsenek benne nemzetek, hanem az, hogy képes sikeres megoldásokkal előrukkolni. Európa 2008 óta, a gazdasági válság kezdete óta adós maradt mindezzel. Orbán Viktor úgy vélte: az illegális bevándorlás jelenségéből ma kiolvashatók a legfontosabb teendők. Szerinte a magyarok nem hagyhatják, hogy rajtuk is megismételjék a multikulturális modell kísérletét. Másfelől látniuk kell az összefüggést az EU-ba bevándorló tömegek és a terrorizmus térnyerése között, és azt is, hogy a törvénytelen bevándorlók hozzájárulnak a munkanélküliség növekedéséhez, csökken a polgárok biztonsága, növekszik a bűnözés. Orbán Viktor ismertette a nemzeti konzultáció eredményeit: a nyolcmillió kérdőív közül több mint egymilliót küldtek vissza kitöltve, és az eredmények szerint 95 százalék azt mondta, a bevándorlás helyett inkább a magyar családok, gyermekek támogatására van szükség. Véleménye szerint az eredmények azt jelentik, hogy Magyarország biztos és stabil ország, a magyarok pedig egységes és kiegyensúlyozott nemzet akarnak maradni az őket körülvevő bizonytalan világban. Sportközvetítéstől a jelképhasználatig Az előadások után a közönség kérdésein volt a sor, amelyek ezúttal is szerteágazóak voltak, erdélyi magyarságot, Magyarországot és világpolitikát egyaránt érintettek. Többen is érdeklődtek a marosvásárhelyi magyar orvosi egyetem visszaállításának esélyeiről, a magyarság szempontjából elveszettnek vélt Marosvásárhely visszaszerzéséről, de felmerült az az igény is, hogy Erdélyben is nézhető legyen az M4 sportcsatorna, kérdés hangzott el a magyar–román viszony alakulásáról, volt hozzászólás jelképeink üldözéséről, jogaink korlátozásáról, és számtalan felvetés foglalkozott az előadások alaptémájával, a bevándorlással. Ha keveset kérünk, még kevesebbet kapunk Tőkés László a jelképek tilalma kapcsán mondta el, hogy rendkívül szerencsétlennek tartja azt a zászlótörvényt, amely megkerüli a saját jelképek használatát, és „önkormányzati, partikuláris joggá degradálja”, hogy milyen zászló tűzhető ki. Véleménye szerint ez még az apró lépések politikájába sem illik bele, „olyan, mint a béklyó a jószág lábán”. A sportcsatorna kapcsán elszomorítónak nevezte, hogy a kisebbségi és nyelvi jogoknál előbbre való a kommunikációs cégek nyeresége, az EU-ban hirdetik a nyelvi sokszínűséget, EP-képviselőként ő is megpróbál mindent megtenni ennek érdekében. A magyar orvosi kapcsán kifejtette, hogy huszonöt év alatt szinte elfelejtettük eredeti célkitűzéseinket a tanügyi autonómiával, az önálló magyar egyetemmel kapcsolatosan, ma már a nyelvi könnyítésekkel is megelégednénk. A kis lépések opportunista politikája azért is rossz, mert leszállította az igényszintünket. Ha az RMDSZ olcsón adja a libát, nyilvánvaló, hogy tőle fogják megvásárolni – mondotta. Ugyanez a helyzet az autonómiával, ha keveset kérünk, annál is kevesebbet fogunk kapni. A jelenlegi geopolitikai helyzetben egy új kezdet lehetősége is felfedezhető, azon kell lennünk, hogy ebből a rosszból kihozzuk a maximális jót az autonómia ügyében. Az SZÉKELY NEMZETI TANÁCS állhatatos kiállásának köszönhetően az európai témák toplistáján nagyon előkelő helyre került a székely autonómia ügye, ezt igyekeznek kihasználni, továbbfejleszteni, egy integrált, konvergens autonómia-képviseletben gondolkodnak. A kitartás a kulcs Orbán Viktor válaszait azzal kezdte, hogy kormánya mostani ciklusának négy évét a nemzetpolitikai építkezésre szánja. A magyarországi ágazati politikákat meg akarják valósítani Kárpát-medencei méretekben is, ezt az EU szabályai is segítik, és ez vonatkozik az orvosképzésre is. A sporttelevízió kérdését fontosnak nevezte, és rendezését Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesre bízta. A jelképhasználattal kapcsolatban a kitartást nevezte a kulcsnak, az segíthet, ha minden tiltás, ellenállás dacára minél többen és minél többet használják a magyar szimbólumokat. Mint fogalmazott, a román–magyar viszonyról „sok boldogító dolgot” nem tud mondani, 2012-ig egy kiegyensúlyozott, bizalmi alapon álló, eredményes együttműködésük volt az akkori román kormánnyal, az azóta regnáló baloldali kormány példátlanul sokszor rúgott bele Magyarországba. „Most senki sem tudja, mi történik, illetve miért nem történik semmi” – fogalmazott, egy átmeneti időszak van Romániában, reményei szerint a jövőben kevésbé terhelik majd a román–magyar viszonyt az eddig jellemző személyeskedő megnyilvánulások. „Megpróbáljuk ott folytatni, ahol 2012-ben a románok döntése eredményeképpen abbahagytuk.” Lát lehetőséget az új kezdetre, de ez a román félen áll vagy bukik. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. december 2.Ruzitska György műveiből készült CD-felvételRuzitska György (1789–1869) Erdélyben tevékenykedő orgonaművész és zeneszerző összes orgonaművét tartalmazó kottát és CD-felvételt mutattak be Szent András napján a kolozsvári Szent Mihály-templomban. Orgonán közreműködött Potyó István, a Szent Mihály-templom karnagya és Erich Türk orgona- és csembalóművész, zeneakadémiai oktató. Potyó István először négy Ruzitska-művet, illetve Beethoven Holdfény szonátájának Ruzitska által készített, orgonára írt változatát játszotta el. A népes számú jelenlévőknek elmondta: a Ruzitska-kotta és CD-bemutató a Musica Transilvanica című projekt keretében valósult meg, amelynek célja az erdélyi zene népszerűsítése, majd ismertette Ruzitska életét és munkásságát. Megtudtuk: a CD-felvételen szereplő művek egyikét-másikát azon az orgonán játszották el, amelyen Ruzitska egykor játszott. Az esemény második részében Erich Türk öt Ruzitska-művet tolmácsolt, majd Ruzitska érdemére is rávilágított. – A barokk korban rengeteg, orgonára írt művet komponáltak. A klasszicizmusban viszont sokkal kevesebbet. A barokk szerzőket, így J. S. Bachot is csak a 19. század második felében fedezhette fel újra a hangversenyszínpadok közönsége. Ruzitska érdeme abban áll, hogy klasszikus stílusú műveket komponált orgonára, és az ilyen jellegű művek hiányzanak az orgonairodalomból. Meg kell említenem azt is, hogy Ruzitska húsz évvel korábban komponált J. S. Bach barokk zeneszerzőnek emléket állító B-A-C-H fúgát, mint Robert Schumann és Liszt Ferenc – magyarázta Erich Türk. NAGY-HINTÓS DIANA Szabadság (Kolozsvár) 2016. július 20.Tusványos – Nemzetpolitikáról, a keresztény Európáról, a kommunizmus bűneiről vitáztak a szabadegyetem nyitónapjánA kormány nemzetpolitikájáról, Közép-Kelet-Európa keresztény jövőképéről, a határon túli anyanyelvű felsőoktatásról, a regionális öntudatok erősödéséről és a kommunizmus bűneiről rendeztek pódiumbeszélgetéseket és vitafórumokat szerdán Tusnádfürdőn, a 27. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor nyitónapján. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, a bálványosi folyamat egyik alapítója a megnyitón az idei mottó – Itthon voltunk, vagyunk, leszünk Európában – jelentését részletezve elmondta: a magyar identitás európai, nem kell a magyarságot kioktatni európaiságból, és ahhoz is joga van, hogy ne értsen egyet azokkal az önkényeskedő, rossz válaszokkal, amelyeket az Európai Bizottság ad a mostani válságokra. Szerinte a magyarok nem euroszkeptikusok, hanem eurokritikusok, hiszen nem rombolni akarnak, hanem építő módon részt venni a közös jövő kialakításában. Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár a Kárpát-medence egyik legfontosabb nemzetpolitikai műhelyének nevezte Tusványost. Nyitóelőadásában kifejtette: míg 2010-14 között a nemzetpolitikai intézkedések a magyar nemzet közjogi egyesítésének keretét teremtették meg, az utóbbi években a kormány a szülőföldön való boldogulásra helyezi a hangsúlyt. „Gazdaságilag kell megerősíteni a magyar közösségeket, a magyar családokat ahhoz, hogy a magyar gyerekeknek jövőjük legyen, odahaza tudjanak munkát vállalni, magyar embereket foglalkoztatni" – mutatott rá. Később egy másik fórumon a nemzetpolitikai államtitkár részletesebben is beszámolt arról, hogy eddig mintegy 1400 külhoni magyar fiatal vállalkozót szólítottak meg a vonatkozó tematikus év keretében, a meghirdetett 525 milliós pályázati keretre 964-en jelentkeztek. Az államtitkár arra számít, hogy 110-130 között lesz a nyertesek száma, ezek fele Erdélyből kerülhet ki, létszámarányosan. Van és kell is lennie közép-európai keresztény víziónak Európa számára, a kontinensnek keresztény alapokon kell állnia – állapították meg a szabadegyetem egy másik kerekasztal-beszélgetésének résztevői. Takács Szabolcs Ferenc, a Miniszterelnökség Európai Uniós ügyekért felelős államtitkára Robert Schumant, az Európai Unió egyik alapítóját idézve leszögezte: a demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Ugyanakkor a törésvonal az alapító tagállamok és a közép-európai politikai elit között egyre inkább egyértelmű – jegyezte meg. Gulyás Gergely ( Fidesz), az Országgyűlés törvényalkotási bizottságának elnöke azt mondta: a kereszténységnek mint alapértéknek meg kell nyilvánulnia a társadalompolitikai kérdésekben, nemzetpolitikában egyaránt. Az Európai Unión belül azonban ma már nem csak közös értékeink vannak, a családpolitika, társadalompolitika terén például nem biztos, hogy a skandináv államokkal vannak még közös értékeink – jegyezte meg. A Tusványoson a számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségek jövőképéről külön fórumot is rendeztek, amelynek flamand, baszk, bajor, a dél-angliai Cornwall régióbeli korni és magyar előadói a regionális öntudatok európai erősödéséről beszéltek. Günther Dauwen, az Európai Szabad Szövetség (EFA) pártigazgatója úgy vélte: az Európai Unióból történő kilépésről tartott brit népszavazás felgyorsíthatja az önállósodási folyamatokat. Valószínűsítette, hogy 2017-ben újabb népszavazást tartanak Skóciában a függetlenedésről, és az Egyesült Királyságnak egy időben kell az elszakadásról tárgyalnia Brüsszellel és Edinburgh-val. A flamand politikus azt sem tartotta kizártnak, hogy Észak-Írország is kiválik az Egyesült Királyságból, és egyesül Írországgal. Az európai helyi identitások megerősödését nyugtázta Jose Mari Etxebarria, a spanyolországi Baszk Nemzeti Párt külügyi bizottságának a tagja is előadásában. A politikus a globalizmusra adott válaszként megjelenő populizmust is veszélyesnek tartotta. Úgy vélte, Európa minden nemzetének, népcsoportjának büszkének kell lennie a kultúrájára, és harcolnia kell a jogaiért. Hozzátette, az erdélyi magyarok a baszkok szolidaritását élvezhetik jogköveteléseikben. Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke szerint az Európai Uniónak, és tagállamainak azt kellene felismerniük, hogy mindenki erősebb lesz a közösségek és a régiók megerősödése által. „Európa akkor lehet erős, ha erős országok, erős nemzetek erős régiók szövetségeként működik. Nem lesz erős, ha egyik nemzet a másik nemzet elnyomása révén akarja céljait elérni"- jelentette ki a politikus. A Kárpát-medencei felsőoktatásról rendezett pódiumbeszélgetésen Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa szerint a fogyó diáklétszámmal küzdő egyetemek a felnőttoktatás felé történő nyitással javíthatnának egyre nehezebb gazdasági helyzetükön. Szerinte nem kérdés, hogy Magyarországnak támogatnia kell a Kárpát-medencei felsőoktatást. A Tusványos fősátrának utolsó szerdai vitáján a kommunizmus bűneinek feltárását és a felelősök büntetőjogi elszámoltatását sürgették az Igazságtétel 2.0 című pódiumbeszélgetésének résztvevői. Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnöke szerint a történészek számára egyértelmű, kiket terhel a felelősség a kommunizmus bűnlajstromáért, de a politikai döntéshozók büntetőjogi felelősségre vonása még mindig késik. Neela Winkelmanova, az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platform igazgatója elmondta: eddig tíz európai ország csatlakozott ahhoz az észtországi kezdeményezéshez, amely – a fasiszta háborús bűnösök elszámoltatásának mintájára – nemzetközi büntető törvényszéket hozna létre, hogy a kommunizmus emberiesség elleni bűncselekményeinek felelősei felett ítélkezzen. Csütörtökön egyebek mellett a gazdaságfejlesztési stratégiákról és a visszahonosított magyarok népszavazáson való részvételének módjáról lesz szó a Tusványoson. MTI Erdély.ma 2017. január 19.Ötven civil szervezet állt ki a megszüntetett kolozsvári magyar osztály mellettA Kincses Kolozsvár Egyesület kezdeményezésére 50 kolozsvári magyar civil szervezet közös állásfoglalást fogalmazott meg az Apáczai Csere János Elméleti Líceum művészeti tagozatának védelmében - olvasható az egyesület közleményében. A Kolozs megyei tanfelügyelőségen január 19-én iktatták a Valentin Claudiu Cuibus főtanfelügyelőnek, illetve Török-Gyurkó Zoltán főtanfelügyelő-helyettesnek címzett levelet, melyet elküldtek az oktatási minisztériumba Király András György kisebbségek oktatásáért felelős államtitkárnak is. Mint arról már korábban beszámoltunk, a líceum ötödik osztályát az iskolakezdés után szüntették meg, miután a szóbeli ígérgetések ellenére nem hagyták jóvá a csoport beindítását. Az ügyről bővebben itt olvashat. Az állásfoglalás aláírói határozottan kiállnak a kolozsvári magyar nyelvű képzőművészeti szakoktatás mellett, amely „a legmagasabb színvonalon biztosítja a gyermekek alkotó és önkifejező képességeinek fejlesztését, valamint művészeti-kulturális műveltségének megalapozását immár tizenhat éve”. Felhívják a figyelmet, hogy az anyanyelvi oktatás mind Románia alkotmánya, mind a nemzetközi szerződések értelmében alapvető jog, amelyet az oktatási törvény a képzőművészeti oktatás terén is szavatol. Ennek megfelelően kérik az oktatási minisztériumot és a Kolozs megyei tanfelügyelőséget, hogy a korábbi évekhez hasonlóan a jövőben is biztosítsák a magyar nyelven történő képzőművészeti oktatást. Az állásfoglalás teljes szövege:. Állásfoglalás az Apáczai Csere János Elméleti Líceum művészeti tagozatának védelmében Mi, a kolozsvári magyar civil-szakmai egyesületek és alapítványok aggodalommal tekintünk az Apáczai Csere János Elméleti Líceum művészeti tagozatának ellehetetlenítésére. A magyar nyelvű képzőművészeti szakoktatás közép-erdélyi bástyája került végveszélybe, mely a legmagasabb színvonalon biztosítja a gyermekek alkotó és önkifejező képességeinek fejlesztését, valamint művészeti-kulturális műveltségének megalapozását immár tizenhat éve. Az Apáczaiban tanuló rajzszakosok tehetségét számos kiállítás és kiadvány tanúsítja. A diákok nemcsak kolozsvári, hanem országos és nemzetközi téren is bizonyították a képzés tehetségpallérozó tevékenységének eredményességét. Az anyanyelvi oktatás mind Románia Alkotmánya, mind a nemzetközi szerződések értelmében alapvető jog, amelyet az oktatási törvény a képzőművészeti oktatás terén is szavatol. Nemzeti közösségünk érdekében, a törvény által biztosított jogaink alapján, felkérjük az Oktatási Minisztériumot és a Kolozs Megyei Tanfelügyelőséget, hogy a korábbi évekhez hasonlóan a jövőben is biztosítsa gyermekeink számára a magyar nyelven történő képzőművészeti oktatást. Tekintettel arra, hogy a helyzet megnyugtató rendezése a magyar közösség mellett az Oktatási Minisztériumnak, a tanfelügyelőségnek, valamint mindazoknak érdeke, akik a gyermekekben a kulturális és művészeti élet jövőjét látják, kérjük, vegyék figyelembe az oktatók, szülők, illetve a civil-szakmai szervezetek által felsorakoztatott érveket, és a közeljövőben esedékes beiskolázási időszakban találjanak megoldást a magyar nyelvű kolozsvári alapfokú képzőművészeti oktatás biztosítására. Kolozsvár, 2017. január 17. Kezdeményező: Kincses Kolozsvár Egyesület nevében Gergely Balázs elnök Aláírók: Agnus Média Alapítvány nevében Szenkovics Dezső elnök Amaryllis Társaság nevében László Bakk Anikó tiszteletbeli elnök Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége nevében Péntek János elnök Apáczai Csere János Baráti Társaság nevében Tamás István elnök Argo Audiovizuális Egyesület nevében Szántai János István elnök Armenia Örménymagyar Baráti Társaság nevében Bálint Júlia elnök Bálint Tibor Baráti Társaság nevében Bálintné Kovács Júlia tag Barabás Miklós Céh nevében Kolozsi Tibor elnök Bolyai Társaság nevében Gábor Csilla elnök Donát Alapítvány nevében Zsigmond Ilka elnök Életfa Családsegítő Egyesület nevében Deme Ilona Julianna elnök Encyclopaedia Egyesület nevében Nagy Péter elnök Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány nevében Kovács András igazgató Erdélyi Kézmíves Céh Egyesület nevében Molnár Attila elnök Erdélyi Magyar Filmszövetség nevében Lakatos Róbert Árpád elnök Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület nevében Széman Péter elnök Erdélyi Múzeum-Egyesület nevében Sipos Gábor elnök Filmtett Egyesület nevében Zágoni Bálint alelnök Házsongárd Alapítvány nevében Gergely Erzsébet igazgató Helikon Kulturális Egyesület nevében Karácsonyi Zsolt elnök Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány nevében Pillich Katalin elnök Homo Ludens Alapítvány nevében Vincze László elnök Igen, tessék! – Da, poftiți! Egyesület nevében Talpas Botond elnök Innovatív Oktatásért Egyesület nevében Mikó Zsuzsanna elnök Jakabffy Elemér Alapítvány nevében Székely István elnök Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság nevében Gaal György elnök Kolozs Megyei Magyar Diáktanács nevében Bács Tímea elnök Kolozsvár Társaság nevében Kántor Lajos elnök Kolozsvári Magyar Diákszövetség nevében Lőrincz István Zoltán elnök Kolozsvári Művelődés Egyesület nevében Szabó Zsolt elnök Korzo Egyesület nevében Imecs-Magdó Eszter elnök Kriza János Néprajzi Társaság nevében Jakab Albert Zsolt elnök Magyar Ifjúsági Tanács nevében Fancsali Barna elnök Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület nevében Péntek János elnök Origo Egyesület nevében Márkos Tünde elnök Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet nevében Fülöp Júlia elnök PONT Csoport nevében Farkas András társalapító Pósta Béla Egyesület nevében Bajusz István igazgató Robert Schuman Egyesület nevében Szenkovics Dezső elnök Romániai Építészek Rendje erdélyi fiókszervezetének nevében Guttmann Szabolcs István elnök Romániai Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete nevében Nagy Szilárd elnök Romániai Magyar Közgazdász Társaság nevében Ciotlaus Pál elnök Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) Kolozs megyei szervezete nevében Tárkányi Erika Tímea elnök Sapientia Hallgatói Önkormányzat Kolozsvár nevében Andacs Zsolt Levente elnök Sétatér Kulturális Egyesület nevében Király Zoltán elnök Studcoop Diákszövetkezeti Egyesület nevében Hunyadi Attila Gábor elnök Szarkaláb Kulturális Egyesület nevében Pillich Balázs elnök SzINT Kulturális Egyesület nevében Pillich Balázs elnök Tranzit Alapítvány nevében Könczei Csilla elnök Vigyázó Egyesület nevében Sándor Eszter elnök maszol.ro 2017. április 10.Levél-féle a 65 éves Tőkés LászlóhozAz örvendetesen gyarapodó, a méltán rangos elismerést jelentő Tőkés-díjjal kitüntetettek nevében engem ért az a kivételes megtiszteltetés, hogy köszönthetem a 65 éves Tőkés Lászlót. A református lelkészt és püspököt, a ceausiszta szörnydiktatúrát órák alatt elsöprő, 1989. decemberi romániai népfelkelés, forradalom – mindegy, hogy minek nevezzük – szikráját, aki azokban a vészterhes napokban a huszonhárommillió romániai lakosból egyedüliként tette kockára nemcsak a saját, hanem a családja életét is. Tőkés Lászlótól a megrögzött magyarellenesek hiába próbálják elorozni a forradalmi szikra szerepét, mert az a bizonyos visszavont „csillag" – a rászórt sár- és szennycunami ellenére – mind tündöklőbben és tündöklőbben ragyog. Külön öröm, hogy köszönthetem a romániai és az egyetemes magyarságot ért sérelmek, de a megoldásra váró gondok őszinte szószólóját az Európai Parlamentben, szerte a nagyvilágban. Köszöntöm a kisebbségi sorsba került közel hárommilliónyi magyarság autonómiatörekvésének leglelkesebb szorgalmazóját és megtörhetetlen élharcosát. Köszöntöm a Berzsenyi-, Bethlen Gábor-, Magyar Örökség díj, a katalóniai CIEMEN-Központ Kisebbségi díja, az osztrák Leopold Kunschak-nagydíj, a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje, a Truman-Reagan-szabadságérem, a Bocskai István-, a Robert Schumann-díj és a Magyar Becsületrend kitüntetettjét, az egyetlen magyar politikust és közéleti személyiséget, akit 1990-ben Nobel-békedíjra jelöltek. Köszöntöm a Partiumi Keresztény Egyetem megálmodóját, létrehozóját: 1999-ben ez volt az egyetlen önálló magyar felsőoktatási intézmény egész Erdélyben. Köszöntöm a politikust, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét, az Erdélyi Magyar Néppárt megálmodóját, az európai parlamenti képviselőt, az EP 2010 és 2011 közötti egyik alelnökét. De köszöntöm a barátot is, akivel az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára szervezett nagyváradi ünnepségek és előadások során kerültünk igazán közeli kapcsolatba. Tőkés Lászlónak meghatározó szerepe volt abban, hogy 2016-ban bővített kiadásban újra megjelenhetett az érmihályfalvi-csoport perében életfogytiglani kényszermunkára ítélt Balaskó Vilmos érolaszi református lelkész Élet a föld alatt című börtön-visszaemlékezése. Ez az egyetlen hiteles dokumentum a romániai siralomházak döbbenetes világáról, amelyet Balaskó 1983-ban, négy vaskos füzetben – az életét kockáztatva – vetett papírra, mielőtt az elszenvedett kínzások nyomán teljesen meg nem vakult. Így kap történelmi jelentőséget Tőkés László születésnapi köszöntése, hiszen lelkészként, püspökként ugyanazt a nemzet egészét felemelő munkát folytatja, amit nagy elődei elkezdtek, a kommunista diktatúra pedig abbahagyatta. Kisvárda érdeme, hogy mindezt felismerte, és a Kárpát-medencében nemcsak elsőként, hanem egyedüliként hozta létre az azóta is töretlen lelkesedéssel tevékenykedő Tőkés László Alapítványt. Nagy elődök mércéje Tőkés László a megtörhetetlenek közül való. Hasonlóan három nagy elődjéhez, a huszadik század legnagyobb magyarjához, Márton Áron erdélyi római katolikus püspökhöz, a Felvidék legendás mártírjához, Esterházy Jánoshoz és Ravasz László dunamelléki református püspökhöz, akiket annak ellenére sem lehetett megtörni, hogy a mind jobban berendezkedő kommunista hatalom el akarta őket söpörni a politikai élet porondjáról, a fizikai megsemmisítésüktől sem riadt vissza. Arra a kérdésre is csattanós választ adtak: az Isten szolgája, a plébános, a lelkész politizáljon-e? A szószékről elmondott ige is politizálás a javából! A felsorolt három nagy előd jelenti az igazi mércét a kompromisszumok megkötésében, de abban is: vannak helyzetek, amikor nem szabad meghátrálni, kompromisszumot kötni. Akárcsak Tőkés László, ők is azt mondták ki – minden kertelés, a következmények, a meghurcoltatás latolgatása nélkül –, ami a magyar népnek, a magyar nemzetnek, a magyar közösségeknek a legjobban fájt. Tették ezt olyan „sziklagörgető magyar nyelven", hogy – az 1848. március 15-ei pesti forradalom páratlan hangulatát idézzem – „a helytartó tanács reszketni tetszett". „Ám legyen szókimondó és goromba, akinek teljesen igaza van!" – figyelmeztet Thomas Mann, akit így üdvözölt az igazmondó költők talán legnagyobbika, József Attila: „az igazat mondd, ne csak a valódit, / a fényt, amelytől világlik agyunk, / hisz egymás nélkül sötétben vagyunk." (József Attila: Thomas Mann üdvözlése). Tőkés László „az igazat, nemcsak a valódit" mondta 2017. március 27-én Nagyváradon, amikor Szilágyi Zsolttal, az EMNP elnökével közösen tartott sajtóértekezleten bemutatták az EMNT által összeállított, a 2014 és 2016 közötti időszakban elkövetett 312 romániai magyarellenes megnyilvánulás, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem törvény által biztosított magyar tagozata megakadályozásának, a március 15-ei ünnepségek során tapasztalható vegzálások, a március 10-ei székely szabadság napja sorozatos megtorpedózásának negyvenoldalas gyűjteményét – Transylvania monitor címmel – angol, román és magyar nyelven. „Ez olyan fajtája a xenofóbiának, amely ellen egész Európában hadjárat folyik. A magyarellenesség felszámolása nélkül nem lehet demokráciáról beszélni Romániában. A magyarellenesség a 19–20. század öröksége Romániában, hiszen a jelenség Nicolae Ceauşescu kommunista diktátor rendszerének is egyik tartóoszlopa volt" – fogalmazott Tőkés László a rá jellemző megfellebbezhetetlen hitelességgel. Borítékolni lehet: a román nyelvű sajtó egészén ugyanaz a hisztérikus hullám, forgószél, trópusi vihar fog végigseperni, mint amikor az 1990-es évek elején az Amerikai Egyesült Államokból visszatérve kijelentette: Romániában az etnikai tisztogatás nem szűnt meg. Vagy amikor a tusványosi előadás-sorozaton ugyanolyan védhatalmi státuszt kért a romániai magyarság számára, mint amilyent Ausztria gyakorol a dél-tiroli németek érdekében. Tőkés László „az igazat, és nemcsak a valódit" mondta akkor is, amikor az RMDSZ 25. évfordulójára azt írta: „Az erdélyi magyarságnak nincs oka az ünneplésre... Negyed évszázaddal ezelőtti célkitűzéseink közé tartozott a kollektív kisebbségi jogok kivívása, a többszintű autonómia megvalósítása, valamint az 1959-ben betiltott (Bolyai) állami magyar egyetem újraindítása. Az utóbbi időszakban nemhogy előrelépést hozott volna a »neptunos politika«, hanem egyre inkább elmérgesedett a helyzet az autonómiaharc, a nemzeti jelképek és felsőoktatás terén. Romániában a magyar jelképeket üldözik, meggyalázzák az aradi Szabadság-szobrot, újraállamosítják a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégiumot, háromnyelvű helységnévtáblák miatt pereskednek Kolozsváron, Marosvásárhelyen betiltják a székely szabadság napjára tervezett utcai felvonulást." Miközben ez a születésnapi köszöntő elhangzik, a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium szülői közössége, a diákok, a tanárok falhoz szorítva – a helyi és központi hatalom packázásai közepette – vívják a kétségbeesett küzdelmüket az iskola puszta létéért, abban az épületben, amelyet magyarok építettek, s amelyet végeláthatatlan pereskedések után visszaszolgáltattak jogos tulajdonosának, a római katolikus egyháznak. Amit ma sem tudnak megemészteni Utólag visszatekintve, a román államra, a román közvéleményre és kollektív emlékezetre vet negatív összképet az a kínos igyekezet, amellyel a 2009-ben Tőkés Lászlónak adományozott Románia Csillaga érdemrend lovagi fokozatát 2016. március 3-án visszavonták. Az a Klaus Johannis államelnök vonta vissza, aki nagyszebeni polgármesterként elvette a város magyar polgárai által a két világháború között téglajegyekkel, önfeláldozó munkával, saját erejükből épített kétemeletes magyar házat. Tudomásul kell vennünk: a román politikum, a közvélemény nem tudja elfogadni, megemészteni azt a megcáfolhatatlan tényt, hogy az 1989. decemberi népfelkelés, forradalom elindítója egy magyar, Tőkés László temesvári lelkész volt! A meglódult fantáziák majd újabb és újabb elméletek gyártanak arról: Tőkés László magyar kém volt, hatalmas összegeket kapott a román államrend megdöntéséért. Magam előtt látom a temesvári református templom falán lévő négynyelvű táblát – nem messze attól a helytől, ahol Székely Dózsa Györgyöt 1514-ben „izzó vastrónon megégették" –, amely hírül adja a világnak: „1989. december 15. Innen indult a diktatúrát megdöntő forradalom." Az a négynyelvű tábla örökkön örökké hirdetni fogja Tőkés László egyedülálló hőstettét. Ezt ismerte fel a temesvári román többség, amely csatlakozott a Tőkés Lászlót védelmező magyar hívekhez, országos méretű tüntetéssé terebélyesítve a Ceauşescu-diktatúra elleni hatalmas elégedetlenséget. Véráldozatukkal pecsételték meg a sajnos csak rövid ideig tartó román–magyar testvériséget. Miközben a születésnapi köszöntőmet papírra vetem, újból és újból – rémálomként – fel-felvillan előttem a 2004. december 5-e előtti, a Duna Tv által sugárzott műsor, amikor Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök – Tőkés László és Duray Miklós minden kétségbeesett meggyőzése ellenére – a 23 millió román bevándorló Magyarországra való özönlésével, munkahelyek elvételével, a szociális védőháló és egészségügyi ellátás tönkretételével riogatott. Egyetlen, magára valamit is adó nemzet miniszterelnöke sem árulta így el nemzettársait, sorsosait! Gügye magyarázat: a népszavazási kérdést rosszul fogalmazták meg. A kérdést egyszer meg kellett fogalmazni, és fel kellett tenni. A magyarok egy igen jelentős része – örök tisztelet a kettős állampolgárságra igennel szavazóknak! – a lehető legrosszabb választ adta. Hasonló „válaszadás" a románok, szerbek, szlovákok, ukránok, horvátok, szlovének, de még az osztrákok esetében is elképzelhetetlen. Mindezt azért is írom, mert a felsorolt népeknél, nemzeteknél elképzelhetetlen lenne, hogy egy Andrassew Iván formátumú publicista Ne vígy minket kísértésbe címmel könyvet írjon, és emberi becsületébe gázoljon annak a Tőkés Lászlónak, akinek a kisujját sem érte fel. Nem véletlen, hogy a közvádas, magánvádas és személyi polgári pert is Tőkés László megnyerte. Az ítélőszék szerint a sértés annyira durva volt, hogy azt senkinek nem kötelessége elfogadni. Andrassew Iván azzal indokolta a könyv megírását: „...ezt a könyvet nem azért írtam, mert a romániai (2012. évi) választásokra szántam botránykönyvnek (...), hanem azért, mert attól tartottam, hogy Magyarországon Schmitt Pál helyett Tőkés László lesz az elnök." Törvényszerűen vetődik fel a kérdés: kisebbségi sorsban élő magyar nem lehetne államelnök Magyarországon? Csak egyetemes magyarság van Ezt a skizofrén helyzetet ideje lenne végre feloldani! Az utódállamokban élő magyarok őseinek adója, munkája, hozzájárulása nélkül nem készülhetett volna el sem a Parlament impozáns épülete, sem a büszkén mutogatott műemlékek sora. Ugyanúgy a mai Magyarország állampolgárai őseinek adójából, munkája, verejtéke nyomán készültek el Kolozsvár, Nagyvárad, Brassó, Nagyszeben, Temesvár, Arad, Pozsony, Kassa, Ungvár, Munkács, Szabadka, Zágráb, Eszék, Lendva, de Felsőőr, Kismarton, sőt Bécs – a felsorolást folytathatnám – párját ritkító műemlék és középületei. Mindkét részről tehát jogos az igény, hogy beleszóljanak mindenhol, ahol magyarok élnek, akár egymás belügyeibe is. Tőkés László egész életműve, minden tette, kiállása a magyarságért – Erdélyben, az Európai Parlamentben, szerte a nagyvilágban – a bizonyság arra, hogy csak egyetemes magyarság van. Ezért az egyetemes magyarságért – ha szükséges – a legdrágábbat, az életet is fel lehet, fel kell áldozni! Tőkés Lászlót lehet támadni, lehet a horgasinába marni, de aki ezt teszi, az gondolja végig: legalább a töredékét próbálja megtenni annak, amit ő élete eddigi 65 éve során megvalósított. A megszólítás, a cím már sejtette, születésnapi köszöntésemet a Partium legnagyobb költőjének, Ady Endrének Levél-féle Móricz Zsigmondhoz című versének parafrazált soraival zárom: Adassék e levél Tőkés László úrnak, / Kit most érdemelten, szépen koszorúznak, / Koszorút nem viszek, írás megy helyette, / De ott leszek mégis, míg élek mellette. Így köszöntöm a jelképes 65. születésnapon Tőkés Lászlót, a lelkészt, a püspököt, az Európai Parlament képviselőjét, az embert, a barátot, az egyetemes magyarság jogainak – és egyben az egyetemes emberi jogoknak – mind az öt világrészen ismert védelmezőjét. Kívánom, hogy élete nagy álma, a Székelyföld és a partiumi magyar közösség autonómiája megvalósuljon. Kívánok erőt, egészséget, hosszú életet! A jóisten áldja, óvja minden lépésedet. Kívánom, hogy a Tőkés László 65. születésnapját méltóan és felemelően megünneplő Tőkés László Alapítvány még hosszú évtizedeken át legyen a Tőkés László-életmű hűséges őrzője, ápolója, és minél több magyar kiválóságnak ítélhesse oda a megtisztelő Tőkés-díjat. Tófalvi Zoltán A szerző történész (Elhangzott 2017. április 2-án a kisvárdai református templomban, a Tőkés László Alapítvány által szervezett, a 65 éves Tőkés Lászlót köszöntő ünnepségen.) Krónika (Kolozsvár) lapozás: 1-23
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
